A nőknek mi ez a nyaralás/koncert/kávézó/étterem/kirándulás mániája?

Attól is függ, hol laksz. De ha Budapesten, ott pl. csomó park van, ahová el lehet menni sétálni, és ingyenes programok is szoktak lenni azért.

Nekem azért van szükségem ilyesmire, mármint nem csak a párommal, amúgy is, mert ha visszagondolok az elmúlt hónapokra, ezek az élmények jutnak eszembe, hogy milyen jó volt, nem az, hogy otthon feküdtem a kanapén. Nyilván pihenni is kell néha, persze, de érted.

Primitív, egoista, magamutogató embereknek tökéletesen megfelel az említett életforma. Nekem nem fér bele a gondolkodás módomba. Qrva jól főzünk mind ketten, tehát inkább nem kísérletezünk éttermi kajával. Van kellő méretű baráti körünk ahol egy jó grill, bográcsolás felér 10 éttermi vacsorával, és még a hangulat is kitűnő.

Koncert, mozi: Való igaz, hogy egy zenekar/ énekes élőben sokkal jobban átjön az embernek, de a technika mai állása szerint ez majdhogy nem teljes egészében visszakapható egy kerti partyn barátok körében, tömeg, rendbontás, és egyéb kellemetlenségek nélkül, nem beszélve az utazásról, és a kiadás mértékéből. Mozival ugyan ez a szitu. Amikor premier nap előtt itthon megnézhetem a filmet, miért tolongjak teltházas moziban. Kirándulásra viszont igényt tartunk. Arra érdemes, és kell is áldozni. Értékekkel gazdagodik az ember, és feltőtődik.

Tudom, hogy anyagiasnak leszek titulálva. Legyek. Nekem, nekünk céljaink vannak és fokozatosan el is érjük. Egyszerű gyári munkásként, (szakmát nem írok) Magyarországon nem sok ember büszkélkedik Q8 Audival, mi igen. Nem, nem örököltünk, nyertünk, csak értelmesen élünk.

Az életet élni kell, ez van. Minél ingerszegényebb az életed, annál több mentális bajod lesz életed során. Minél kevesebb emberrel beszélsz, minél kevesebbszer mozdulsz ki otthonról, minél kevesebb új tapasztalatot szerzel, annál jobban elbutulsz az évek/évtizedek alatt, az agytekervényeid kisimulnak, és valszeg demens is leszel.

Az élet arra való hogy élj, rutinban létezni pedig lelkileg/szellemileg gyilkos.

Nem tudom hogy mikor lett divat a szobanövények között, hogy szó szerint lenézzétek azt aki akar bármit csinálni, de elég szánalmas.

Pláne amikor a kibszott közösségi média is elő van hozva. Miért okoz ez ekkora traumát nektek? Talán fáj végiggörgetni a facebookon/instán, és rendszeresen látni ahogy az ismerőseitek örökre szóló emlékeket szereznek, míg veletek semmi sem történik? Emiatt a fájdalom miatt megrögzöttségetek morális bukásnak tartani minden pozitív közösségi média posztot?

Hát oké, legyen igazatok. Nem az az undorító közösségi médiás viselkedés, amikor nap mint nap a gyk-n köpköditek a mérget, hanem az, amikor valaki (ne adj isten egy NŐ!!!!!!!!!.!) kiposztol képeket a napjairól. Na az aztán tényleg személyiségdefekt. Kávézás helyett inkább jönnének ide pcsogni, mi?