30 év körüli, frusztrált, szűz pasi vagyok. Teljesen tehetetlennek érzem magam. Más is van így?

Egyszerűen nem értem miért történt ez velem. Régebben nem nagyon próbálkoztam soha. Volt aki tetszett de soha nem mertem kezdeményezni. Kissé visszahúzódó vagyok, szűkszavú és gátlásos. Nincs jó dumám. Mindössze ennyi a "bűnöm". Azután soha semmi nem volt. Se egyetemen, se később. Most már lehetőségeim sincsenek ismerkedni. Nem találkozom szinte senkivel. Fogalmam sincs hogyan és hol tehetném. Nincs nagy társaságom, sem barátaim. Külsőmmel azt mondják nincs baj (nem csak ismerősöktől kapom), járok edzeni is rendszeresen.

Rászántam magam hogy pszichológushoz megyek, de nem segített eddig. Inkább rosszabbul érzem magam. Az utóbbi időben pedig egyre frusztráltabb és feszültebb vagyok. Nem tudok a munkámra sem koncentrálni, csak erre gondolok. Rettenetesen irigy vagyok azokra akiknek megadatott hogy legyen barátnőjük tizenévesen és átessenek ezeken a dolgokon akkor. Úgy érzem nekem már soha nem lehet fiatal, szép barátnőm. Ha hamarosan nem történik valami csoda, el fogok menni egy prostihoz. Más is érez így? Milyen módon próbálja megoldani ezt a gondját?