Egyedülállók, mennyire viselitek könnyen vagy nehezen az egyedüllétet?

Szarul viselem az egyedüllétet, mert már régóta próbálok társat találni.

Nem érdekel az alkalmi szex.

31/F

Szarul viselem, néha nagyon nehéz. :/

Alkalmi szex biztos jól esne, de arra sincs lehetőségem. Max ha fizetnék érte.

Komoly kapcsolatot keresek. :D

Már megszoktam az egyedüllétet, így könnyen elviselem. Dolgozok, vannak céljaim, és annak élek kb ennyi. Gyakran évek telnek el, hogy legyen szex. Legutóbb januárban voltam együtt nővel (egyszeri alkalom), azóta semmi, előtte pedig két éve. Kb rám se néznek a lányok, hozzám se szólnak. A pornófilm sokat segít abban, hogy kicsit nyugtassam magam. Egyre többet gondolkodom azon, hogy prostizni fogok. Ez van, ha nem gazdag, vagy született "jó pasi" az ember.

30/F

Én tök boldog vagyok egyedül, covid előtt volt vége az utolsó párkapcsolatomnak. Sokáig nem vágytam utána egyáltalán párkapcsolatra (pedig az exemmel teljesen barátságosan mentünk szét, semmi balhé nem volt) így nem is ismerkedtem aktívan egyáltalán. Sokat változott az életem amúgy is közben kb rohamtempóban, szem előtt volt egy nagy költözés így "lejárati dátummal" nem is akartam randizni. Most viszont kezdem megtalálni a helyem az új országban/városban/munkahelyen, alakulnak az új baráti köreim, hobbijaim, stb, és lassan teljesen beleszokom az új helyzetbe. Élvezem az újonnan kialakított életem nagyon, és most kezdtem el úgy érezni, hogy megfelelő mennyiségű energiát bele tudnék fektetni az ismerkedésbe és egy párkapcsolatba, és már örülnék is neki, ha lenne párom.

22N

Erre vagyok berendezkedve, szerintem alkatilag is. Sokkal jobban elvoltam mindig magamban. Alkalmi szex nem érdekel.

32N

Volt már párkapcsolatom, de most épp egyedül vagyok.

Rendszeresen eljárok a belvárosba szocializálódni, minden héten megismerek valaki újat, de őszintén szólva nem igazán alakul ki olyan, hogy valakivel kölcsönösen megfogjuk egymást (vagy ő nem érzi a kémiát, vagy én nem)

Hullámzóan élem meg. Ha a céljaimra fókuszálok, akkor nem zavar, de ha olyan pillanatba kerülök, hogy valakivel megosztanám a sikeremet, vacsorázni este, ölelkezve elaludni, vagy valami meglepetést vinnék haza aminek a másik örül... ha ezek jutnak eszembe, akkor elszomorodok kicsit.

De hát ilyen ez, majd lesz jobb is.