Úgy érzem,hogy minél régebb óta vagyok egyedül, annál rosszabb, egyre kevésbé vagyok alkalmas egy kapcsolatra. Mit lehet ez ellen tenni?

Sajnálom, hogy ilyen fájdalmakon kell átmenned. Nekem is fáj a magány, ismerős az érzés. Gőzöm sincs milyen tanácsot adhatnék, én is ebben vagyok, szerintem próbálj meg túlélni valahogy.

Én lejjebb vagyok mint te, sajnos különböző gyógyszerekhez nyúltam és függő lettem, ennek hatására még lejjebb kerültem, szóval a nyugtatókat hanyagold, ha esetleg ilyet vennél a fejedbe.

Igen, ezt nem csak érzed, ez kimutatott tény, hogy a szociális készségek képesek leépülni, ha nem használják őket, ráadásul viszonylag gyorsan.

Szóval nincs mese, nyomasd, hogy emberek közé menj. Az se baj, ha csak fiú társaságba játsz rendre, a szociális készségek szintentartására az is alkalmas.

Aztán... nyilván, ismerkedj. Azért egy menyasszony után 5 hónap az nem túl sok, elég valószínű, hog ymég túl sem vagy rajta. A férfiaknál általában a szakítás után közvetlenül nem oylan borzalmas, de rá pár hónapra jön az igazi rotty, a csajok inkább fordítva működnek. Persze ezek nem törvényszerűségek, csak általában jellemző.

Szóval ne ess pánikba, 5 hónap az kb semmi. Rendbe fogsz jönni idővel. Csak ehhez... idő kell.

Szerintem meg nagyon rágörcsölsz erre az egészre.

"Már" 5 hónapja nincs melletted senki. És akkor mi van? Mások évekig vannak egyedül és nem esnek kétségbe. Mintha folyamatosan párkapcsolatban kellene lenni.

Kompenzálni akarsz, mert elhagyott a menyasszonyod.

Nem akarod végigcsinálni a gyászmunkát hanem át akarod ugrani a rossz részt, ezért kell neked azonnal egy kapcsolat.

Ilyenkor szokott az lenni, ha lenne egy új kapcsolatod, akkor az új párodban is még a régit keresnéd, és végig azon paráznál, hogy nehogy ő is elhagyjon.

A rossz hír az, hogy fel kell dolgozni lelkileg a régi kapcsolatodat, és ezt a kellemetlen részt nem lehet átugrani. Van akinek ez 1-2 évig is eltart.

Szerintem ne siess, és ne keress görcsösen mindenáron kapcsolatot.

Tudom a férfiaknak ez nehezebb a szexhiány miatt, de hosszabb távon jobban jársz ha lassítasz. Ha egyedül nem tudod feldolgozni, akkor keress egy pszichológust, ő majd segít.

7 év alatt megszoktad hogy kapcsolatban vagy. Már aludni sem tudsz egyedül. Olyan ez mint a drogosoknál mikor elvonási tüneteik vannak. Neked most "le kell jönnöd a szerről" ahogy mondani szokták. Ez nem jó érzés. És te ezt a nem jó érzést akarod gyorsan bepótolni egy másik nővel, ami elmondásod szerint csak görcsösen megy.

Vannak akik az egész életüket úgy élik le kamaszkoruktól fogva, hogy folyamatosan párkapcsolatban vannak, szinte liánozva váltanak, mert nem tudnak egyedül lenni. Ezt hívják kapcsolatfüggőségnek. Kapcsolat nélkül konkrétan a hétköznapi dolgaikat sem tudják rendesen végezni, mert depressziósnak, gyengének, elhagyatottnak érzik magukat egyedül.

Persze mindenki szeretetre vágyik meg társra, de azért egyedül is boldogulni kell ha úgy adódik, hogy egy ideig nincs senki az életedben. Különben mindig másoktól fog függeni a mentális egészséged, a lelki jóléted.

Hát én ezt nem mondanám és nem tudnám be annak a részedről, hogy megszoktad az egyedüllétet, mert az az ember nem görcsöl rá ilyesmire. Sőt vannak bőven akik boldogok így.

Szerintem a legnagyobb problémád az, hogy mástól függővé teszed az önbizalmadat, ami csak veled együtt működik, nem mással, és nem más működteti, csakis te vagy az aki mozgásban tudja tartani, magyarán ha hiszel önmagadba akkor előre is tudsz lépni több területen, de ahhoz úgy kell fejlesztened önmagadat. De te függővé teszed az önbizalmadat és a boldogságodat mástól, majd ha igent mond, és lehetne sorolni, igen ez kapcsolatfüggőség gyanús amúgy, de csak tipp.

Kezd ott, hogy keress olyan hobby-t, ami örömet és sikerélményt ad. Itt kezdődik az önfejlesztés,mert ez megtanít a belső motivációra, hogy mi is az igazán. Legyenek hétköznapi és jó terveid, amik abban segítenek,hogy fejleszd az önbizalmad, de nem páros tevékenységben, hanem önmagad irányába. Mert ez a legnagyobb problémád! De ehhez kell egy nagy adag kreativitás is.

Párt akarsz? Tegyél önmagadért azzal, hogy megtanulod felnőtt ember módjára kezelni a visszautasítást csalódás nélkül. Realizáld a problémád, és az az hogy félsz a visszautasítástól.

Kreatív hétköznapi életbe kezd ennek a dolognak a kezelését, a legegyszerűbb dologra gondolj, olyan helyzetekre amikor nemet mondanak neked, de téged ez nem bánt, vagy fordítva,mert te is kerülhetsz pl. párválasztásnál is olyan helyzetbe, amikor te fogsz majd nemet mondani, hogy nem egymást keresitek udvariasan. Ez azért fontos, hogy láthasd, hogy nem csak te küzdesz ilyen nehézségekkel, hanem bárki még az is akire azt mondanád milyen menő, ő is kezdte valahogy.

A visszautasítás az emberek nagy többségének azért kellemetlen mert mumusként tekintenek rá, de ha szépen udvariasan teszik kevésbé nehéz, de a valóságban a visszautasítás a te érdekedet is szolgálja,mert az a másik vette a fáradtságot és őszinte volt veled fer mód, és nem vesztegette az idődet, hogy kereshesd tovább azt a valakit aki majd nem utasít vissza.

Az életben nem csak a párkapcsolatban kap visszautasítást az ember, a mindennapokban is van ilyen, szimpla helyzetben is mégis tovább megy az ember önbizalommal együtt.

Ezek nem egyenértékűek a párkereséskor való visszautasítással, de ha megpróbálod egy nap összeszámolni, hogy mennyiszer mondtad azt, te aki fél a visszautasítástól, hogy köszönöm szépen nem kérem, vagy ne haragudj, de nem, vagy mennyiszer mondják neked egy nap anélkül, hogy bántó lenne, és ezeket kiemeled és megpróbálod megérteni, hogy ezek a te vagy a másik érdekeit is szolgálják, akkor másként fogsz hozzáállni a párkapcsolati kudarcokhoz is.