Milyen intézkedéseket lehet/kell hozni a társkeresésben sikertelen férfiak érdekében?

Szokásos kérdésem:

120 kg vagyok 160 cm, de magyon kedves, szorgalmas lány vagyok! Randizunk!?

Naugye, hogy nem! Az elvarásaidat kell lejjebb adni, és máris lesz nőd! Szívesen

#19

Tömegeken segíteni meg intézkedéseket hozni: ez alapján nekem nem úgy tűnik, hogy a kérdező saját maga akar saját magán segíteni, és ehhez kér segítséget. Inkább úgy tűnt, hogy állami szinten várja a beavatkozást.

Erre írtam, hogy ők a bizonyíték arra, hogy a társadalom gyengül, nincs már közösség, nincs összetartó család, csak az egyén és az egyéni boldogulás. Ez volt a cél.

Szerinted ki éri be kevesebb fizetéssel? Egy férfi, aki a feleségéről és az öt gyerekéről megfelelően akar gondoskodni, vagy egy férfi, aki 45 évesen a szüleivel lakik?

Vegyük komolyan akkor.

Elmagányosodás miért társkereséssel van párhuzamban, ha valaki írta is, hogy házasságban is magányosak az emberek? (TLDR válasz, mert a kérdező is csak dugni akar.)

Egyedüllét nem jelent magányt. Ez az egyik. A másik, hogy ha valakinek tényleg nincs senkije, annak nincs valami oka? Ha valakinek nemcsak hogy párja nincs, de barátai sem, és a családját sem érdekli, az nem gondolkoztat el, hogy vajon miért?

Az egyén mindent megpróbált a saját életében, hogy szerezzen magának társaságot? Mindenki azt mondja, manapság nehéz, de emberek, ennél könnyebb nem volt. Akármilyen fórumon elkezdesz egy topikot, hogy ki szereti ezt a filmet, zenét, azt a könyvet, hobbit, kialakul egy közösség, és mehet a találka.

Ja, persze, nem azzal kellene kezdeni, hogy kiket utálok és mit várok el.

Tudom, hogy azok az egoista emberek, akik nem kapják meg azt a figyelmet, amire vágynak, önzőségnek hívják, hogy engem nem érdekel a szomszédom (és én se őt), de ez így van jól. Ez nem egy rossz dolog, ez egy teljesen semleges dolog. Erre egyszerűen nincs megoldás. Felnőttek vagyunk. Már nincs az, hogy anyukám felhívja a te anyukádat, hogy nyomi vagyok, és hadd mehessek a szülinapi partidra, ahol kussban ülök a sarokban, mert semmit nem tudok adni a közösségnek, de jó lenne, ha velem viszont mindenki törődne.

Az, hogy te felnőttként nem vagy képes kapcsolatokat kiépíteni, az már magában rengeteget elmond rólad.

Írok azért néhány dolgot, aminek pozitív hatása lenne:

1. A köztudatban meg kell erősíteni a tényt, hogy a mentális betegségek ugyanúgy tudják kínozni az embert, mint egy vírus vagy sérülés. El kéne érnie, hogy az emberek ne féljenek leülni beszélgetni egy pszichológussal (akiknek a munkáját elérhetőbbé kéne tenni), hogy alapvetővé váljon az önismeret fontossága.

2. Az óvodákban és iskolákban tudatosan nagyobb hangsúlyt fektetnék a szociális képességek fejlesztésére; hogy az emberek már gyerekként tudják, hogy kell más emberekkel beszélgetni, kapcsolatokat kialakítani.

3. Több szabadidős programot szerveznék, illetve több és változatosabb szabadidőközpontot alakítanék ki, ahol az emberek a különböző hobbijaik és érdeklődéseik alapján könnyebben tudnának beszélgetése elegyedni másokkal.

Előttem írták, hogy még sose volt ilyen egyszerű ismerkedni és egyet is értek ezzel. Ma már annyi lehetősége van az embernek, nem az a helyzet, hogy csak a saját kis közösségében tud barátokat vagy párt szerezni, hanem akár egy másik kontinensen élő emberrel is alakulhat ki mély köteléke.

"Több szabadidős programot szerveznék, illetve több és változatosabb szabadidőközpontot alakítanék ki"

Az inceleknek felesleges. Ők nem mozdulnak ki a laptopjuk mögül.

Incelekről teljesen személyes, közeli tapasztalat. 2 incel kollégám is van. Harmincasok. Az egyiket (harminc eleje) nem érdeklik különösebben a nők. A férfiak sem. Melózik, hazamegy, eszik, alszik, reggel kezdődik előlről. Nem is izgatja az ismerkedés. Egyszer beszélgettünk, nem is tudja, hogy hogyan kell nőkkel beszélgetni, meg amúgy is csak a macera van vele. Nincsenek kommunikációs problémái, a kolléganőkkel, velem is teljesen normálisan kommunikál. Nem panaszkodik, éldegél.

Másik (harmincas vége) dühös a világra, mert a nők nem hevernek a lábai előtt, pedig 3 diplomája van és 4 nyelven beszél. Ő nem született csúnyának, de szerintem az anyja vágja a haját úgy, hogy egy fazekat húz a fejébe és azt körülnyírja papírvágó ollóval. Megvásárolja a regrusnyább bőrcipőt (nem olcsó műanyag) amit aztán fehér zoknival hord. Ezt onnan tudjuk, hogy a nadrágja a bokája körül lebeg, láthatóvá téve az elegáns sportzoknit. A körmeit valamiért mindig több milliméteresre hagyja nőni. És folyamatosan frusztrált, a hideg ráz tőle mindenkit. Úgy érzi, hogy szégyen a nőkre nézve, hogy nem kapkodnak utána.

Hidd el, nincs az a nőket átnevelő agymosás, ami után bárki kívánatos partnerként tekintene erre az emberre.

Ha van olyan ismerősöd, rokonod, kolléganőd, vagy bármely nőnemű a környezetedben akiben megbízol, kérj tőle tanácsot! Talán veled sincs olyan probléma, ami megoldhatatlan, csak te nem látod magadat. Akár külső, akár belső tulajdonság lehet az, ami miatt nem szívesen közelednek hozzád a nők.

(Zoli, ha te vagy a kérdező, akkor a három közül bármelyik kolléganőd szívesen meghallgat és segít.)