Milyen intézkedéseket lehet/kell hozni a társkeresésben sikertelen férfiak érdekében?

Milyen szörnyű, hogy nem erőltethetitek rá senkire magatokat, brühühühühü.

Amúgy ha mégis kialakulna egy ilye diktatúra, akkor én simán gyilkosságra is vetemedek szükség esetén, és szerintem nem vagyok egyedül ezzel.

Az 1. válaszoló vagyok. Melyik volt az értetlen barom? Egy szóval nem írtam, hogy egyetértek a kérdezővel, csak leírtam, hogy mi a helyzet és miért nem lesz semmi "megoldás" a problémájára. Ki értette úgy, hogy egyetértek vele?

2. Iránban sem ölik halomra a nem jóképű férfiakat azok a nők, akiket házasságra kényszerítenek velük.

De Afganisztánban volt 20 év szabadság és most megint visszatért a sötétség, ott sem történnek ilyenek, pedig az ottani nők egy része már megtapasztalta a szabadságnak olyan fokát, amit ott soha korábban.

1. A kérdezőnek nincs egész társadalmat érintő "problémája". Egyéni problémája van, aminek a megoldása a saját felelőssége.

2. És? Azt a fajta szabadságot, amit a nyugati nők tapasztalnak, sose élték meg. Meg amúgy kit érdekel? Engem pl. elszednének a páromtól, és rámerőltetnének valami nyomorultat, akit testileg-lelkileg nem kívánok, és elvennék a szabad akaratomat, akkor vagy megpróbálnék úgy tenni, mintha kooperálnék, aztán normális helyre szökni akár életemet kockáztatva, de ha mondjuk évekig próbálnám, és nem sikerülne (és mondjuk még retorzió is érne a próbálkozásaim miatt, ami még jobban felbőszít), simán csinálnék olyat, hogy álmában megkéselem a "férjemet", vagy mondjuk addig taposom a nyakát, ameddig nem tud lélegezni, mert szétcsesztem a légcsövét. A halálbüntetés, börtön pedig nem érdekelne tovább. Én nem félek attól.

7. Végre egy értelmes válasz, nem csak hiszti, hőbörgés. Az a baj a legtöbben erre a problémára, témafelvetésre nem tudnak értelmesen, logikusan, érzelmek nélkül reagálni, csak egyből belelátják hogy őket biztos rabszolgaságba akarják taszítani.

De a hajléktalanságról is lehet beszélni és ne aggódjanak a több ingatlannal rendelkező emberek sem, nem úgy akarják megoldani azt sem, hogy elveszik tőlük az 1-nél több ingatlanjukat. (Hogy értsétek a példát, írtam egy hasonló helyzetet.)

Kedves Válaszolók,

Azért nem túl fair amit műveltek. Igen, ez egy újabb incel kérdés, ugyanakkor válaszolóként nem olyasmire kéne válaszolni amit a kérdező nem írt, nem kérdezett, és az azonnali személyeskedés sem épp túl menő... Igen, az incelek képesek nagoyn tenyérbemászóan fogalmazni vagy nagyon meredek dolgokat állítani, de abban egyre inkább igazuk van, hogy brutális rosszindulattal kezelik a helyzetüket.

Márpedig az tény, hogy az emberek (nem csak a férfiak, hanem férfiak és nők egyaránt) egyre inkább magányosak a világunkban. Az incelség ennek az egyik al-al-alproblémája.

Az én válaszom:

Alapvetően az emberek elmagányosodásával kellene kezdeni valamit, méghozzá társadalmi szinten. Több közösségofrmálás, kevesebb gyűlöletkeltés stb...

A Problémát egyébként körbejárja egy tudományosan hitelesnek tekinthető forrás:

https://www.youtube.com/watch?v=92Dcy1gpLwE&t=15s&ab_channel..

Közvetlenül az incelek dolgára:

Szerintem olyasmi táborok, trainingek (mindenképpen offline, nem digitális!) tudnának valamennyit segíteni, mint a PUA táborok voltak régen, csak azzal a kivétellel, hgoy szakértő pszichológusok, mentálhigiéniai szakemberek és mindenféle közösségépítésben járatos ember tervezi és valósítja meg a tábort, nem pedig pénzéhes pávák.

Illetve nem árt egyéni pszichológiai felmérés sem a tábor mellé, hisz a sikeretelenség okozta frusztráció további akadályokat képes gördíteni az ember elé és csak halmozódik a szerencsétlenség.

FONTOS, hogy az ilyen táborok elsősorban nem a csajozást, mint olyat céloznák meg, hanem a társas kapcsolatokhoz kapcsolódó készségek fejlesztését. Ha ezek radikálisan megnőnek, MINDEN jellegű emberi kapcsolatra való esély és ezek minősége is jelentősen megnő.

Én azt se bánnám, ha részlegesen beleállna az állam a finanszírozásba. Az elmagányosodás létező probléma és közvetve nagy terheket ró az államra, így a megoldása megéri az adóforintokat.