Akik kicsit már idősebbek, ti úgy látjátok a mostani fiataloknak nehezebb párt találni, mint nektek volt?

19-20.

Nahát milyen érdekes, hogy egy ugyanolyan korú nő szerint ma jobb, a férfi szerint rosszabb. :)

21, számít az is, hogy az ember a saját helyzetén keresztül is szemléli a dolgokat.

Én ha most lennék olyan kaliberű nő, mint amilyen a huszas éveimben voltam, akkor simán beleférnék a mai átlagba, ma már ezért nem lennék "válogatósnak" felcímkézve. Tehát akkoriban ment a csesztetés (mire vársz, majd jól pofára esel, ha ennyit válogatsz, stb). Akkor csodabogárnak számítottam, most ez már az átlag lenne, ilyen értelemben jó, mert most hagyják élni az embert.

Teljesen elvonatkoztatni nem tudok. (Még annyit, hogy akik akkoriban - ismétlem, nem az őskor, csak a 80-as évek - férjhez mentek, mert szerintük megtalálták, azért nem a marha nagy boldogságról szólt az életük. Én legalábbis ezt láttam, ezért is voltam úgy, hogy nagyon passzolnia kell annak az embernek, akit választok.) És tudom, nem illik ilyet írni (főleg itt), de 27 éve vagyunk együtt, és 27 éve hordoz a tenyerén. Kellemesen élhető vele az élet, és egy 20 órás utat végig tudunk beszélgetni kettesben úgy, hogy mindig van témánk. (De ez volt akkor is a ritka, aki nem ment hozzá az első akárkihez.)

21.

Ez tudod miért van???

Mert a 19-es hölgy, aki egyidős velem, az nincs benne a mostani körforgásban.

Azt írja, hogy 29 éves kora óta él boldog házasságban.

Tehát 27 éve. Ő azóta nem keresett társat, csak kivülállóként azt látja, hogy milyen sok-sok lehetőség van.

Netes társkeresők, közösségi oldalak, szexpartner kereső oldalak, stb.

Ez így első blikkre úgy tűnik, hogy hiper-szuper. Persze, mert ő nincs most ebbe benne.

De ha történne valami, és most kéne társat keresnie, egyből megváltozna a vélemény, pár csalódás után.

Nincs kizárva, hogy még az életkedve is elmenne.

Na ez itt a nagy különbség, hogy én viszont 56 évesen, most keresek egy normális kis tàrsat.

Én tudom hogy mi a helyzet most itt ezzel. Ráadásul még férfi is vagyok, ami alapból nagyon nagy hátrány.

Nemtudok sminkelni, szép frizurát csináltatni, kilakkozni a körmeim, felkapni egy magassarkút, stb, stb.

Ezek egy férfinél nem játszanak.

Nekem nehéz 56 évesen 30-nak kinézni, ellenben a nőknél pár praktika, és egyből sikeres lesz.

Van egy ismerősöm, 52 éves nő, és a múltkor mesélte, hogy a dohányboltban elkérték a személyi igazolványát.

Úgyhogy aki benne van a keresgélésben, az tudja milyen mocsok most a helyzet, aki kivülről szemléli, annak úgy tűnik, hogy minden baba.

20# 56F.

Csak a kérdést és a kifejtést olvastam, de amúgy régen is volt ilyen. Ez nem korosztály kérdése, sem a mai világ kérdése. Volt régen is hogy az x testvérből x se nem házasodott se nem volt gyereke.

Meg az elmélet hülyeség, arra alapozni, hogy valaki random párba álljon a másikkal nem tükrözi a szerelmet. Ez a probléma az elméletetekkel meg azzal, hogy a gyk-n a pasik nagy többsége a saját sikertelenségüket kivetítik arra, hogy szerintük azért sikertelenek,mert válogatósak a nők, és a gyk-n keseregnek, hogy a nők miért válogatósak.

A szerelem nem tárgyiasított dolog, hanem két ember érzése. Ha van akkor van, ha nincs akkor hiába állnak párba vagy társas boldogtalan magány lesz, vagy már eleve taszítás, amit csak az egyik erőltet a másikra, előbb utóbb szakítás, csalódás utána meg megy az a lemez, hogy na én újra nősülni vagy férjhez menni na azt már nem, sokkal jobb egyedül típusú pasis vagy nős társcsevejek. Egyszer egy rendezvényen úriemberek mellettünk jó hangosan azt tárgyalták, hogy én aztán még egyszer nem nősülök elég volt egyszer is. Én azon gondolkodtam, hogy basszus miért nem hoztam a fülesem, nem akarok Mónika showt nézni.

Akik így beszélgetnek azok soha nem tapasztalták meg az igazi viszonzott szerelmet. A legnagyobb baj, hogy tárgyiasítjátok a szerelmet, és hajtjátok hogy csak azért is kell valaki, így simán elmentek a szerelem mellett is,mert nektek kell valaki.

Aki meg boldog egyedül is azt meg van, aki fikázza, hogy veled is van valami probléma, hogy egyedül vagy.

Ezek ilyen fixálódott sztereotípiák.

Szerintem kb. ugyanolyan. A lehetőség, program több, ahol lehet találkozni. Én viszont az okostelefonokat úgy látom, hogy bonyolítják is a fiatalok életét, mert nagyon szűkíti a kommunikációt. Arra gondolok, hogy igazi randi helyett sokan chatben kezdik az ismerkedést, ez meg szerintem azért nem jó, mert nem látod közben a másik arcát, ami pedig sok plusz információt ad arról, hogy azt a szöveget komolyan lehet-e venni. Úgyhogy mindenkit arra biztatnék, hogy minél hamarabb élőben kezdjen el találkozni azzal, aki tetszik neki! :-)

Illetve az is probléma, hogy ma több a reklám, több a photoshop, filterbizbasz, és ez meg megtévesztő, mert ezekhez a látszatra tökéletes emberekhez hasonlítják magukat a fiatalok, és ezért esetenként csökken az önbizalmuk.

50f

Ronda nőként nekem régebben sem volt könnyű, manapság aztán meg pláne.

A húzogatós társkeresőkön annyi esélyem van, mint egy halnak kenyeret sütni. Kipróbáltam.... De nem is az én világom nekem se ez a fajta hajkurászás. De mivel sajnos (ahogy ezt fentebb már valaki kifejtette) a hagyományos ismerkedés lényegében kihalt, a lehetőséget meg akartam adni magamnak.

Nem azért vagyok egyedülálló(rühellem a szingli szót) mert annyira pompázatos így élni, hanem mert ezt dobta a gép. De igazság szerint ahogy telnek az évek, tán már nem is szeretnék változtatni.

39N

38 vagyok, mások szerint szép nő, diplomás,normális egszisztenciával, orvostanhallgató…. Hosszú kapcsolatból léptem ki,utána volt egy 4 éves kapcsolatom és most egyedül vagyok inkább addig amég nem látom meg azt, akit.

Szerintem a mai fiatalabbaknak másabb, nehezebb is.