Egyedülállók, egyedül élők? Ahogy most éltek, az sokban módosulna (elképzelésetek szerint), ha lenne társatok?

*házas

Hmm, esetemben az alapokkal van baj. Nagyon alacsony a libidóm, tehát vagy rákényszerítem magam a szexre, vagy elfogadom, hogy megcsalnak. Tehát igen csak nagy kompromisszum vagy módosítás lenne.

Valamilyen szinten jobb volna, ha lenne társam, mert megtudnám osztani vele a mindennapi örömöket és segíthetnénk egymást az akadályok leküzdésében, de ez csak akkor működne, ha passzolnánk egymáshoz. Az önazonosságom határáig hajlandó lennék változni a kapcsolat érdekében, azon túl nem.

Egy napba X dolog fér bele és én minden napom kitöltöm előre megtervezve rendszer szinten olyan dolgokkal, amik nekem nagyon fontosak, nem fér bele az életembe párkapcsolat (kivéve, ha valakinek ilyen kevés idő mellett megfelelne). Pont emiatt csak szexet keresek, normális, nem beteg intimitást. Pasiként én aztán biztos, hogy nem rontanám meg senki életét se :)

Egyedül fogok megdögleni ez már el van könyvelve. Társas ember vagyok, de van egy bizonyos komfortzónám, amiből nemtudok engedni. Nem vagyok az a pörgős ide majd oda császkálós, programokat sem gyártok. Unalmas az életem vagyis egy totál ellenkező egyén számára biztos. Vastagon van tömve a zsebem, egzisztencia(lakás), fos állás, de legalább fix és viszonylag jól keresek, törekszem arra, hogy mégtöbbet keressek, de ezen kívül más törekvésem nincs az életben, mondjuk talán egy érdekesebb munka. Ha megkérdezik mi a hobbim nemtudok felelni rá. A könyvek nem kötnek le, sportolás az le van tudva a bringázásban és a munkában(fizikai). Egyesek a főzést említik meg, mások a vezetést, harmadik a filmezést. Ezek alap dolgok. Olyan hobbit még nem találtam amire aztmondhatnám, hogy na végre csinálhatom. Most a lakásom lakberendezése köt le. Megtervezni milyen bútorokat szeretnék venni, de ezek véges érdeklődések, ha már mindenem megvan utána mi marad? Mi köt majd le?

15-os, es nem unalmas igy? Semmi nem erdekel a vilagon? Ez borzalmas lehet.

Csak vagyok a világban. A dolgok, amik lekötnek azok csak egy ideig-óráig, aztán már annyira sem.

De nyugi nem kompenzálom alkohollal.. :D

EZ egyedüllét miatt van csak. Olyankor leépülni kezdenek az emberek.

Azt gondolom magamról, hogy nem tudnék meglenni valakivel, a másik fél csak átkozná a napot, ha megismerne. De valójában jó lenne, ha lenne mellettem néha valaki. Sosem volt még párkapcsolatom. Azt gondolom, hogy benne lenne a pakliban az is, hogy a másik fél valamilyen irányba azért meg tudna változtatni: de ezt nekem is akarnom kell. (F)