Miért van az, hogy az incelek folyamatosan elégedetlenkednek a pártalanságuk miatt míg az ugyanilyen nők méltósággal elfogadják, hogy egyedül vannak?

A férfiak a régi idők társadalmi attitűdjéből hajlamosak ragaszkodni ahhoz a gondolkodáshoz, hogy "én mindent megérdemlek, amiért kuki lóg a lábam közt", még akkor is, ha a mai társadalmi berendezkedés közel nincs ahhoz, ami miatt ez a gondolkodás egyáltalán megszületett. Ma már nem a férfiaktól függnek a nők, tanulnak, dolgoznak, el tudják magukat tartani. A nők nincsenek ahhoz szokva, hogy a nőknek mindent is elnéznek, csak mert nők - és itt most nem a sarkos jelenlegi top 10es instak...a példákat akarom hozni, hanem azt a társadalmi attitűdöt, ami a nők felé mint halmaz felé irányult... oké, a nőket eltartották, de nem volt sok mindenbe beleszólásuk, úgy voltak vele, hogy örüljenek annak, ami van, a férfi meg dönthet és még válogathat is mindenben. Pont ezért egy nő egyrészt hajlamosabb megérti és elfogadni azt, hogy "oké, ezeknek a férfiaknak nem vagyok vonzó, és ez az ízlésük", illetve amiért a nőktől jobban el volt várva a szépség és az igényesség, magukban keresik általában a hibát. A férfiakból meg maradt az a halmaz (és hála a jó égnek itt sem a többség, de azért egy elég jelentős cikkely), aki azt gondolja, hogy neki KIJÁR olyan szépségű nő, amilyet kinézett magának, csak mert nem iszik, nem ver nőt és eljár dolgozni. Ha bárki megemlíti, hogyha önmagánál jobban kinéző nőt akar, fejlesszen magán, mert nem tökéletes úgy, ahogy van, kitör a III. világháború.