Mikor kedveskedni akarsz, vagy önbizalmat önteni a párodba, akkor mindig igazat mondasz 100%ban?

Igazat-játékosan. Egyrészt rámutatok a hibára hülyéskedve, másrészt poénnal a megoldást/megoldásokat is felvillantom neki. Aztán békén hagyom:DD vagy nem:)

Mindennek és mindenkinek van jó és rossz oldala és minden relatív. Ha biztatni akarsz valakit, akkor a jóra tudod felhívni a figyelmét. Ez nem hazugság, az nem is kell ill. magaddal szúrsz ki. Mondjuk azt mondod, jah-de-finom főztje, tuti még 20 évig eheted, mert a másik azt fogja hinni, hogy a kedvenced és egyre cikibb lesz mondani, hogy nem ízlik. De ha azt mondod, örülsz az igyekezetnek, de jobban szereted tészta helyett krumplival, akkor normális esetben nem lesz öngyilkos és nem úgy fordítja, hogy őt nem szereted. Szerintem nagyon kell vigyázni ezekkel a kis hazugságokkal, mert tipikusan ezek, amik aztán gyűlnek a szőnyeg alatt.

Annyira rosszul hazudok semmi dolgokban is, hogy simán levágja rólam egy idegen is 5 perc ismeretség után, szóval igen, igazat mondok. Ami mindig pozitívum és kedvesség. Az igazság még mindig nem seggfejség.

Eddig egy kapcsolatom volt, füllenteni / elhallgatni dolgokat a kapcsolat elején füllentettem / hallgattam el, mert nehezen / sokára jött össze egy párkapcsolat, és féltem, hogy elveszítem... de ez is 1-2 hónap volt. A magam hibáján tanultam meg, hogy ez hülyeség, és később megbosszulja magát. Azóta csak és kizárólag az igazat mondtam. Kéretlenül nem osztottam az észt, viszont ha releváns volt vagy rákérdezett, akkor elmondtam azt is, ha valamivel kapcsolatban nem volt szimpatikus a viselkedése, vagy ha érdemes volt valamiben fejlődnie, és azt sem veszekedés hevében, hanem higgadtam és kulturáltan megbeszélve.