Mire gondolnál, ha ismerkednél valakivel és kiderülne, hogy 11 évig senkije se volt?

Nincs ezzel semmi baj. Nézz meg sok kapcsolatot és rájössz hogy a legtöbb rossz mert szerelemből jöttek össze és amiután kihunyt a láng rájöttek hogy kivel is vannak együtt, nem is ismerték meg előtte igazán a másikat.

Aki nem kapcsolat függő azt nem vakítja el a vonzódás/szerelem, mérlegel és hagy időt megismerni a másikat, olyat keres aki passzol hozzá. Ha nem talál olyat akkor inkább egyedül van, akár 11 évig is. Ez nem lóverseny, itt nincs tét. Természetesen ha valaki családot szeretne alapítani akkor van egy bizonyos életkori határ, legalábbis a nőknél. Én azt mondom hogy a párkapcsolat egy szövetség amit jó esetben nem a szerelem és az érzelmek tartanak össze hanem a tudat hogy azonos értékrendű emberek egymást segítve szeretnének családot alapítani vagy ha azt nem is akkor haladni előre az életben, egymás támaszai lenni.

14: Hány éves vagy?

Majd amikor az első demens felmenődet 15 évig gondozod, és küzdesz azzal, hogy munkába sem tudsz járni mellette, aztán jön a következő idős beteg, akkor majd gondolj vissza erre a mondatodra.

És mennyi rengeteg dolog lehet még... lehet olimpiára készülni, lehet tanulni, lehet autóbalesetből felépülni, újra járni tanulni, kiesett agyfunkciókat rehabilitálni, van, aki arra áldozza minden óráját, hogy egzisztenciát teremtsen először magának, aztán a leendő családjának, mert családot akar alapítani.

Nem egófényezésből "van nője"...

Nők és férfiak is élhetnek így évekig, évtizedekig, nem egy 80 évig tartó szerelemvadászat az élet, még ha valakinek megadatik is, akkor is lehet sokáig gyászolni egy párkapcsolatot, szülőt, testvért, miegyebet, hosszú ideig máshova koncentrálni.