Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Lányok/Nők lenne közületek...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Lányok/Nők lenne közületek valaki aki el tudna engem így fogadni vagy véglegesen adjam fel a társkeresést?

Figyelt kérdés

Sziasztok!


Szeretném a tanácsotokat kérni néhány problémával kapcsolatban. 24 éves férfi vagyok, és idáig sajnos nem volt még semmilyen kapcsolatom nővel. Egyszerűen félek hozzájuk közeledni, kellemetlenül érzem magamat a társaságukban és nagyon zavarban vagyok, ha egy nő közelében vagyok. Beszélgetni sem nagyon tudok velük, egyszerűen mindig csak arra tudok gondolni, hogy arra várnak, hogy menjek már el onnan és hogy undorodnak tőlem. A külsőmmel egyáltalán nem vagyok megelégedve, szerintem egyáltalán nem vonzó a nők számára, és ezt az is bizonyítja, hogy szinte levegőnek néznek engem. Egy nő sem mutat érdeklődést felém. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy azért sem merek a nőkhöz közeledni, mert nem éppen ideális a családi hátterem. Testileg és lelkileg bántalmazó családban nőttem fel, és úgy érzem talán ezek miatt a dolgok miatt építettem magam köré egy falat, hogy senki ne láthassa meg, hogy milyen körülmények között élek. Csak, hogy egy példát említsek. A szüleim évekkel ezelőtt elváltak,viszont még mindig egy háztartásban vagyunk kénytelenek élni apámmal, mivel nem sikerült megegyezniük a váláskor a ház eladásával kapcsolatban. Apámat nem mondanám jó embernek, valószínűsítem, hogy nagyrészt miatta lettem olyan, amilyen. Folyamatos bántalmazásnak voltunk kitéve nap,mint nap. Most pedig eljutottam odáig,ha lenne is nő akivel mernék ismerkedni,nem merném hazahozni,mert szégyenkeznem kell apám végett (az állandó káromkodása végett is). Egy betegségből kifolyólag sztómája van,viszont nem hajlandó sztómazsákot hordani,ami nagyon kellemetlen számunkra,mivel nem egy higiénikus dolog. Nem hinném,hogy lenne olyan nő aki ezt el tudná fogadni,szerintem ha megtudnák,hogy ilyen az apám,rögtön el is hajtanának. A kérdésem az lenne,hogy érdemes így ismerkednem? Lenne vajon olyan nő,aki elfogadna így,ilyen családi légkörrel vagy ne is próbálkozzak inkább mert nem érnék egyetlen egy nőnek sem ennyit?



2023. ápr. 5. 15:46
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
60%

Azt azért remélem tudod, hogy a nők nagy részének nagyon nem jön be a hetente leborotvált tar fej. Undorító. Még 50 évesen hagyján, de ilyen fiatalon? 90%-nak alapból kuka.

A többi dolog meg olyan súlyos, hogy ez az az állapot, amikor minden pénzt megér albérletbe menni minél nesszebb tölük.

2023. ápr. 20. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
96%

Lehet, hogy esetleg akadna olyan, aki tudna értékelni, de mint írtad nem tudsz önmagad lenni nők társaságában így aztán senki nem fogja tudni kideríteni, mit lehet benned szeretni ha egyszer nem nyílsz meg.

Azok alapján, amit írtál úgy tűnik, komoly problémáid vannak amelyek haladéktalanul megoldásért kiáltanak és az, hogy 24 évesen még nem volt senkid a legutolsó a sorban.

Először is ki kéne mozdulnod ebből a közegből. Ha dolgozol keresni egy albérletet. Ha tanulsz kollégiumot.

Utána vagy közben vagy előtte felkeresni egy terapeutát vagy pszichológust esetleg terápiás csoportot ahol segítenek neked vagy együtt dolgozzátok fel a téged ért traumákat. Ha erre nincs pénzed, esetleg közegészségügyben is megérhet keresgélni. Lehet, hogy az az ellátás általában hagy némi kívánni valót maga után de talán a semminél csak jobb.

És ha már magaddal békében vagy és el tudod fogadni saját magadat akkor nyílik ki az ajtó az ismerkedés felé. Amíg gondok vannak ezt mások is érezni fogják rajtad. Azt is ha szorongsz és nem érzed jól magad a társaságukban. Az is rossz érzés ám amikor szoronganak a társaságodban nem csak maga a szorongás és amíg ez így áll addig kerülni fognak. Mert kellemetlen ha a másik kellemetlenül érzi magát veled.

2023. máj. 1. 12:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:

Amíg otthon vagy, ebben a bántalmazó környezetben, ez így is marad.

Gyökeresen meg kellene változtatnod az életedet. Nem a párkeresés a legnagyobb kérdés, hanem eleve az, hogy nem érzed jól magad a saját otthonodban.

Nem tudjuk, hogy mivel foglalkozol, de ha teheted, keress munkát, költözz el, állj a saját lábadra. Ha ez megvan már jobban fogod magad érezni. A szüleiddel persze tarthatod a kapcsolatot, csak ha jól értem, nem szívesen élsz együtt apuddal.

Élj külön életet! 24 évesen még nagyon fiatal vagy, pont jó kor az önálló élet elkezdésére.

Arra, hogy egy lány majd odaköltözik hozzád, ahol te is rosszul érzed magad, nem sok esély van.

2023. máj. 1. 13:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 A kérdező kommentje:

Először is szeretném mindenkinek megköszönni azt, hogy válaszolt a kérdésemre.


#4: Főleg azoktól a nőktől érzem magamat kellemetlenül akik valamilyen szinten vonzóak számomra. Bár már ezen a téren is sokat fejlődtem mert egyre kevésbé nyilvánul meg nálam. Ha olyan nővel beszélgetek aki érdeklődik is irántam és van közös témánk akkor úgy gondolom egészen jól el tudok vele beszélgetni. Vannak kisebb megakadások és zavarban is szoktam lenni de csak az első beszélgetés az ami nehezen megy. Ha kellemes meglepetés ér és normális keretek között tudok kommunikálni egy nővel akkor a következő beszélgetés alkalmával már valamivel könnyebben megy. De ez a bambaság köszönhető a tapasztalatlanságomnak.


#5: Az öltözködésem sok változáson ment keresztül az utóbbi időben. Próbálok "férfiasabban" öltözködni és nem csak állandóan pólóban lenni hanem pl felvenni hozzá egy divatos kockás inget is. És meg is dicsértek érte, hogy mennyire jól áll nekem. Igyekszem az életkoromnak megfelelően öltözködni.


"mosolygós, életvidám, pozitív személyiség)": Sajnos ez rám nem jellemző. Megvan az okom arra, hogy pl nem mosolygok senkire sem mert szégyellek. Magammal kapcsolatban pozitív sem tudok lenni. Példaként említeném az egyetemet. Idáig minden vizsgámra kivétel nélkül úgy mentem el, hogy biztosan nem fog sikerülni annak ellenére, hogy igyekeztem a képességeimnek megfelelően felkészülni. Hiába sikerültek az elmúlt évek során szinte mindig elsőre a vizsgáim a mai napig úgy érzem, hogy nincsen keresnivalóm a felsőoktatásban.



#6: "ha van rá mód próbálj beszélgetni, ne azért mert fel akarod szedni őket, hanem h gyakorold a kommunikációt," : Pl az egyik lány csoporttársammal kifejezetten jól megy a kommunikáció és elmondása szerint szeret is a társaságomban lenni. Vele nem érzem azt, hogy meg kellene felelnem és annyira zavarban sem vagyok a közelében.



#8: A szakemberhez való fordulást mindig is elutasítottam. Az okát nem tudom megmondani, hogy miért zárkózom el ennyire tőle.

" ha ismerkedett is, mindig azt nézte, hogy ő miért nem jó, őt miért nem fogadják el/kedvelik/akarják", nálam is ugyan ez a helyzet. Mindig azon gondolkodom, hogy engem miért néznek levegőnek a nők, miért nem keresték sohasem a társaságomat, miért nem vagyok megfelelő senki számára sem. Mindig is azt láttam, hogy rajtam kívül mindenkinek keresik a társaságát csak pont az enyémet nem.



#11: "Azt azért remélem tudod, hogy a nők nagy részének nagyon nem jön be a hetente leborotvált tar fej. Undorító. Még 50 évesen hagyján, de ilyen fiatalon? 90%-nak alapból kuka." : Mást sajnos nem tudok tenni csak annyit hogy minden héten leborotválom a hajamat. Mivel sajnos elől kopaszodom és engem rettentően zavar. Mindig is rövid volt a hajam de az utóbbi három évben heti rendszerességgel borotválom. Nem hiszem, hogy másfajta hajstílus jól állna nekem. Ha pedig a hajam miatt nem kellek a nőknek akkor így jártam.


#12: Maximum akkor fogok tudni szakemberhez fordulni, ha befejeztem a tanulmányaimat és elkezdek dolgozni. De a terápia és jó néhány évbe bele fog telni véleményem szerint. A kérdés az, hogy megéri-e egyáltalán, hiszen majdnem 30 leszek akkor és kinek kellene egy közel harminc éves tapasztalatlan ember. Szerintem senkinek sem.

2023. máj. 2. 11:34
 15/15 anonim ***** válasza:
100%

A terápiára járás nem olyan, mint egy képesítés, amit végig kell jráni. Inkább olyan, mint mondjuk egy gyógytorna, amit csinálnod kell, különben szarul leszel vagy még szarabbul.

Ez egy folyamat. Nem olyan, h bemész mint a börtönbe és addig ki sem engednek, míg véget nem ér.

Igen, lehet ismerkedni úgy is, hogy mellette terápiára jársz. Sőt, a terapeutáddal meg is tudod beszélni h mik tönrténnek veled.

Én javasolnám, hogy legalább 1-1 alkalomra menj el. Iskolákban általában van diáktanácsadó/iskolapszichológus, akihez ráadásul ingyen fordulhatsz. Majd ők elmondják, mi ennek a menete. Szerintem neked nagyon téves elképzeléseid vannak ennek kapcsán.

2023. máj. 2. 12:59
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!