Egerben az egyetemen tényleg nincsenek normális értékrendű, komoly kapcsolatra vágyó fiúk?

Kb 5 éve mikor egyetemre jártam azok a srácok akik csak szexet akartak mentek bulizni de bárki akit ismertem és komolyabb kapcsolatot akart az nem vagy már volt valakije. Én pl egész életemben házasságban gondolkoztam, de egyetem alatt pont volt barátnőm így fel se jött hogy ismerkedjek, de egy lány egyszer megpróbált felszedni, ha nem lett volna valakim valszeg működött volna, de őszintén ha egy lány nem kezdeményezne velem beszélgetést nem mennék oda senkihez és nem azért mert töketlen lennék hanem mert 1) nem szeretek csak külső alapján odamenni valakihez 2) nem ezért jártam egyetemre

De mindig nyitott voltam beszélgetésre bárkivel

Annyit tennék hozzá az összegzésedhez, amivel egyetértek, és főleg az utolsó mondatodhoz, hogy az én meglátásom szerint mindkét félnek (férfiak és nők) egyszerre kellene változni.

Nem volt minden íratlan illemszabály hülyeség 60 évvel ezelőtt.

Pl egy táncos összejövetelen íratlan szabály volt, hogy EGY tánc minden fiúnak jár, aki odamegy adott lányhoz. Illetlenség volt visszautasítani egy felkérést. Na persze ezzel visszaélni is illetlenség volt, azaz mondjuk fiúként letapizni rögtön a lányt. Az is illetlenség volt, hogy ha láttad, hogy nincs nagy lelkesedés, akkor ennek ellenére többször odamentél egy lányhoz felkérni. Ekkor már jöhettek a "ne haragudj pihenek most" mondatok, mert a fiú ha látja, hogy neki fáradt volt, mással meg már a harmadik dal óta nem jön le a táncparkettről, akkor megtanulta, hogy ez azt jelenti, ennél a lánynál neki nincs esélye. Nade mivel a fiúk tudták, hogy 80% az esély arra, hogy legalább egy tánc erejéig kapnak esélyt megmutatni magukat - mert voltak persze akkor is h*lyep*csa lányok, akik mindenkit elhajtottak csak úgy -, ezért odamentek, aztán legrosszabb esetben megköszönték a táncot, visszakísérték az asztalhoz a lányt, és ennyi volt. Eközben pedig mondjuk látszódott, hogy tutijó táncos a srác, és más lány meg később az este folyamán szívesen fogadta az ezredik felkérését is.

Ez a "rendszer" kiválóan szabályozta a "kereslet-kínálat"-ot, segített belőni a saját értékünket, így pár év alatt, tizenévesen kitapasztalta az emberek 80%-a, hogy hogyan-kinél érdemes próbálkozni és huszonévesen meg is találták egymást. A maradék 20% persze ugyanolyan idióta nő és mondjuk erőszakos b*nk* férfi volt, mint amilyenek mindig is voltak és vannak. De a nagy rész azért megtalálta egymást. Mert volt esélye gyakorolni, ügyesedni a srácok 80%-nak.

Ma számos kutatás szerint a legkapósabb korban (16-23) lévő lányok/nők a férfiak 80%-át átlag alattinak látják kinézet alapján, és a közeledésüket is valószínűleg ilyen rátával utasítják vissza. Szóval a gyakorlás lehetősége megmaradt a fiúk 20%-nak.

Kikerült az egyenletből ez az önszabályzás, és mint látszik, elszabadult a pokol :D Hiába megy a "már más idők vannak" hangoztatása, mint látjuk senki sem járt vele jól.

Ehhez kapcsolódva: a méhecskét is minden virág ugyanolyan nyitottan várja, ha a méhecske béna és nem tud belőle nektárt szerezni az az ő baja. De az esélyt megkapja minden virágtól :)

Némelyik méhecske ügyesebb, neki már az első virágból sikerül nektárt szereznie, egy másiknak csak az 5.-ből. De végül mindannyian nektárral térnek haza a családjukhoz.

Azonban manapság kikerült az egyenletből ez az önszabályzás, és mint látszik, elszabadult a pokol :D