Egerben az egyetemen tényleg nincsenek normális értékrendű, komoly kapcsolatra vágyó fiúk?

#11, Nem, de csak mert ő gyorsabb volt. Beszélgetést kezdeményeztem, ürügyet a kettesben találkozásra is (de nem valósult meg az, mert hamarabb elhívott) illetve végig jeleztem, hogy nyitott vagyok erre. (Tudtam, hogy tetszem neki)

Nem, nem voltam kezdeményező igazán. Nem kerestem aktívan párt. És épp ezért nem is panaszkodtam, hogy nincs. Határozott pasira vágyik mindenki. De nem olyanra, aki a semmire kezdeményez, mert az nagyon ijesztő.

Én akkoriban még nagyon gátlásos is voltam, kellett a párom határozottsága hogy összejöjjünk. Viszont kb az összes srác, akit ismerek elég határozott ehhez. Járnak randizni, ismerkednek stb. 18-25 éves egyetemisták. Lányok esetében viszont nagyon kevés az, aki aktív ilyen téren, akár csak fogadó félként

Amikor ilyen kérdéseket olvasok, hogy "Egyetemistaként hol ismerkedjek?" meg "10000 fős kisvárosban hol keressek párt?" komolyan nem tudom sajnálni a kérdezőt. Vagy ha igen, akkor a valószínűleg valóban nem jó külseje miatt.

Másképp KIZÁRT, hogy valaki nem talál párt.

(Jó, a 190 centis, 25 éves IT cégtulaj, vagy a 22 éves bikini modell csaj Budapesten sem fog az öledbe hullani egykönnyen. Ez igaz.)

"Komolyan nem értem ez miért nehéz?"

Azért, mert - ha már te így fogalmaztál, hogy "a huszonéves férfiak", akkor én is így fogok - a huszonéves nőktől meg a legjobb esetben közönyre, de inkább barátnőkkel kinevetésre/megalázásra lehet számítani elutasítás címén.

16-os vagyok. Nem ezt tapasztalom, mert 36 éves vagyok, nem ez a célkorosztályom, hanem csak látom szórakozóhelyen, amikor elmegyünk egybe a barátaimmal, hogy mi történik.

"Egyébként a normális lányok csak a hímsoviniszta fellengzős pasikkal lekezelőek, vagy küldik el őket durvábban."

Ez egyszerűen nem igaz! Csomó ilyen történetet látok: srácon látom, hogy kb 5 felest le kell húznia ahhoz, hogy összeszedje magát, és odamenjen a lányhoz, aki tetszik neki. Odamegy a lánykoszorúhoz, elkezd beszélni, és nem vicc 2-3 mp után a többi barátnő összezár a kiszemelt lány előtt, és látszik a gesztusaikon, hogy szabályosan elhessegetik a srácot. És nem egyet, nem kettőt. MINDET! Nem modellcsajokról beszélek, átlagosan szép, átlagosan csinos huszonéves csajokról, nem műszájas-műszempillás idiótákról.

Csak gondolj bele, hogy te ezt 5ször megkapod legalább. Minden-egyes-alkalommal, amikor lementek valahová szórakozni, miközben még csak esélyed sincs megmutatni, hogy tényleg eleinte csak ismerkedni szeretnél, nem rögtön dugni a diszkó mosdójában. Persze nyilván mindenki dugni is szeretne, nem képmutató akarok lenni :D

Manapság az arányok ijesztőek a fiatal srácok számára. Ha 2-3 próbálkozás után összejönne legalább egy kellemes beszélgetés, vagy minden 3.-4. lány elmenne veled egyet táncolni a diszkóban - és itt táncot értek, nem tapizást egyik részről sem!!! - akkor nem lenne klikkesedés.

Amikor én voltam huszonéves, el lehetett beszélgetni kedvesen, viccesen huszonéves lányokkal az egyetemi klubban. Ha volt minimális szociális érzéked akkor láttad, hogy van-e fogadókészség, és ha nem volt, akkor 5 mondat után mondtál még valami kedveset a végére, kaptál érte egy köszönöm-mosolyt, aztán mentél tovább. Mindenki jól járt, és ráadásul kívülről is, a többi potenciális lány szemében is az látszódott, hogy némá', milyen jót beszélgettek azzal a sráccal, és ha máshoz is odament, akkor érdeklődést kapott, nem pedig fanyalgást.

Valahol megértem a huszonéves srácokat, hogy azt gondolják, ha 80% az esélye annak, hogy ilyen ordenáré választ kapnak, akkor tudjátok ki fog próbálkozni :D

16-18 vagyok, az első két bekezdéseddel egyetértek. A másodikkal részben.

Az önérzetet szerintem pont, hogy nem szabad feladni ismerkedéskor, akkor lesz a férfi kívülről nézve papucs, ami tudat alatt taszító egy nő szemében. A te példádban szerintem ez az egyetlen férfias viselkedés, amit tehetett a srác. Jelezte, hogy tetszel neki és szívesen megismerne. Ebben a szakaszban az "odavagyok érted" túlzás. A kezdő lépést megtette, mégis mi alapján lenne oda? Még nők szerint is túlzás, hány és hány "elrettentő" történetet lehet olvasni, amiben a nő arra panaszkodik, hogy második randin szerelmet vallott és ez fú de fúj.

Nekem is van saját példám, jött nemrég egy kolléganő a céghez, szerintem szép és csinos, néha összefutottunk a konyhában. Beszélgetést kezdeményeztem, nagyon kis kedvesnek, szerénynek tűnt. Aztán jött a karácsonyi céges buli, ahol direkt sokat táncoltam vele. Nagy dumálgatás nem volt, mert én nagyon szeretek és jól is tudok táncolni, és ilyenkor keveset ülök, mindig pörgetek valakit :) Persze nem csak őt, akivel olyan a kapcsolatom azokat elviszem egy-egy zenére. Még egy hét volt az évből amit dolgozni kellett, gondoltam most már nem csak egy random arc vagyok a 130-ból, ráírtam egyik nap céges chaten, hogy ha benn van az irodában, akkor ha van kedve menjünk együtt ebédelni, ne csak véletlenül fussunk össze. Írta, hogy ő abban az évben már nem lesz benn az irodában, de köszi a meghívást. Visszaírtam viccesen, hogy jaj de kár, akkor jó étvágyat. Ezt meg elolvasta, és annyit nem írt, hogy fulladj meg köcsög, nemhogy neked is jó étvágyat, vagy "majd valamikor bepótoljuk" :D A te logikád alapján akkor nekem most tepernem kellene, de vajon lenne-e értelme? Vagy csak gyártok magamnak egy fegyelmit azzal, ha tovább próbálkozom, ő meg bejelent a HR-nél? Nem fogok kockáztatni.

Ugyanígy nem kockáztatnak a huszonéves srácok, mert ők sokkal többet veszíthetnek, mint egy nyamvadt munkahely: a mentális egészségüket. Abban egyetértek, hogy kudarckezelés fontos része kell, hogy legyen egy egészséges elméjű ember személyiségének. Hiszen gyakorlatilag semmi sem megy elsőre az életben. Kezdve a beszéddel, járással, bármivel. Csak ugye nem mindegy mik az arányok. Az 1000. próbálkozás után azért be lehet kattanni.

Egy átlagos kinézetű, átlagos érzelmi intelligenciával és közepesen jó szociális készségekkel rendelkező férfinek manapság több száz nőnél kell próbálkoznia, mire - ha egyáltalán - kapcsolatig eljut. És nincsen bevált recept, nincsen protokoll, hogy ha X dolgot megcsinálod, akkor majd sikerülni fog. Neked hány sikertelen próbálkozás után menne el a kedved az egésztől? 5? 50? 100? Gondolj bele, mennyire hatalmas erőfeszítés mondjuk egy év alatt megismerni 100 új embert. Durván 3 naponta egy új. És ezek közül nem mindenki nő, a nők közül nem mindenki egyedülálló, és az egyedülállók 80%-nak te gyakorlatilag láthatatlan vagy, nem éreznek irántad minimális fizikai vonzalmat sem. 25 éves korukra azért ezzel nagyjából tisztába kerülnek a sikertelen férfiak, és sokan úgy gondolják, hogy ez így nem éri meg. Ezért annak érdekében, hogy ne legyenek belőlük baltás gyilkosok, az elme elfogadja, hogy ez a helyzet, és igyekszik kialakítani egyedülállóként az életét.