Normális, hogy 28 évesen még "laza kapcsolatra" vágyom?

Nem arról van szó, hogy nem szeretnék komoly kapcsolatot, mert nagyon is szeretnék. De egyszerűen az a tapasztalatom, hogy iszonyú nehéz olyan lányt találni, akivel pont optimálisak vagyunk egymásnak, akire rá merem mondani, hogy ő az igazi. Eddig egy-két ilyen lett volna (ezeket én rontottam el). Bizonyos részeim szerintem még nagyon éretlenek, és úgy érzem, most jobb, ha nem tervezek még hosszú távra. Kb. úgy kell elképzelni, hogy ott tartok az életben, belső önállóságban, mint egy 18-20 éves. Ciki vagy nem, az én életem így alakult. Nem voltam túl jóban magammal, ezért sok dologból maradtam ki, és úgy érzem, hogy ezeket kell pótolnom, hogy el tudjak indulni az életben (nem bulizásra kell gondolni elsősorban, hanem általában társasági életre, meg önmagam kibontakoztatására). Addig meg szeretnék valakivel "csak úgy" együtt lenni. Valahogy úgy vagyok vele, hogy nem akarom magam igazán mélyen beletenni érzelmileg egy kapcsolatba, amíg nem érzem magam késznek rá, de akkor viszont abba mindent bele akarok tenni, és az szóljon élethosszig.

Viszont attól is félek, hogy túlságosan hozzászokom ahhoz, hogy nem köteleződök el... az eddigi leghosszabb kapcsolatom fél éves volt, és nem volt az se egy mély, valódi szerelem. Tulajdonképpen azt még át se éltem... igazából nem tudom, hogy én jártam-e jobban, vagy azok a barátaim, akik 5-7-10(!) éves kapcsolatokon vannak túl, de most egyedül vannak. Én azt akarom, hogy majd ha rendbe hozom magamat fejben, akkor utána már olyat találjak, akivel együtt is maradok.

Szerintetek ez jó gondolkodás, vagy nem?