Hogyan legyek kicsit érzelem mentesebb emberi kapcsolatok terén?

Szerintem jobb társat nem kívánhat magának az ember. Inkább azt kéne megtalálnod, aki hasonlóan odaadó, mert mindenben megértitek egymást.

Nem az a baj, hogy túl érzelmes vagy. Ez pont nagyon jó. Az a baj, hogy nem olyan volt melletted, aki ugyanígy nézi a világot.

Ne magadban keresd a hibát. :) Azzal csak marcangolod magad fölöslegesen. Megértő társ kell, és minden a helyére kerül. Ő ugyanazt fogja visszaadni neked, amit most te adsz, és akkor megérted milyen jó ezt átélni.

Én is hasonló vagyok, csak nem ennyire durván. Velem foglalkoztak, törődtek a szüleim, ideális családi közegben nőttem fel (bár tini koromban elváltak, de akkor meg már más igényem volt a törődésre). Ettől függetlenül én is gyorsan kötődök (főleg barátilag). Nagyon hamar, szinte a semmiből tudnak kialakulni érzelmeim. A barátaimmal is ilyen vagyok, ha szomorúak bármi megtennék értük. Ha születésnapjuk van, igyekszem őket maximálisan a középpontba helyezni, szervezni (pedig utálok szervezkedni), iszonyatosan figyelmes lenni. Kedveskedni a hétköznapokban azzal, hogy néha megveszem valakinek a kedvenc csokiját, szép napot kívánni stb. Akkor jött a gond, amikor pont a legeslegközelebbi barátaimtól nem kaptam ezt vissza. Az rosszul esett. Talán ott rontottam el, hogy nem mondtam meg konkrétan nyíltan, hogy figyi X nekem ez és ez hiányzik. Azt gondoltam, hogy majd maguktól viszonozzák, ha én is megteszem. Hozzáteszem sosem azért csináltam, hogy nekem is meglegyen ez, hanem magától jött/jön, de azért jól esett volna. Na de az ember nem gondolatolvasó és nem vagyunk egyformák. A törődést és a szeretetet sem ugyanúgy mutatjuk ki.

Szóval szerintem el kellett volna mondanom nyíltan konkrétan, hogy nekem ez hiányzik. De ráerőltetni senkire semmit nem lehet és nem szabad. Ha úgy alakul az élet, elmondom nekik és hálás vagyok azért, hogy sok más olyan barátom van, akitől ezeket a figyelmességeket úgy kapom vissza, ahogy arra én is vágyom, kérés nélkül. Ezt értékelem. De a kommunikáció (klisé) de fontos.

Ugyanakkor ha azt érzed, hogy te 1000%-ot tolsz egy kapcsolatba (legyen az bármilyen kapcsolat), de másik meg a felét se, akkor ha a kommunikáció nem működik és utána nem változik semmi, akkor egy idő után szerintem le kell építeni, magadat előtérbe helyezni és azt mondani, hogy oké lehet, hogy fáj, de Te vagy az első magad számára. Ha nem kielégítő, akkor nem az. Ha nincs változás, akkor nincs, el kell fogadni és elengedni.

A gyors kötődés szerintem nem rossz. Igen néha megnehezíti az életet, de ugyanakkor nagyon sokat is tud adni. Nekem nagyon sok kedves emlékem lett emiatt és szerintem jobb, mint a bizalmatlanság, vagy képtelenség a kötődésre. Szóval lehet párszor összetörik a szíved, de legalább mindent megélsz. Ha nem tudsz megnyílni, kötődni, akkor nem élsz meg semmit. :)

Szóval ha össze kéne foglalnom amit megtanultam (és ez is csak egy szubjektív tapasztalat), az az, hogy igenis ki kell mondani a másiknak, amire vágysz, mert senki nem gondolatolvasó, plusz így adsz esélyt arra, hogy változzon, tegyen is valamit. Ha ezek után se megy, mérlegelj, hogy Neked ez kielégítő-e vagy sem és eszerint dönts. Helyezd Magad előtérbe (persze nem ignorálva másokat). Értékeld amit van és tudatosítsd, hogy így legalább színesebb az életed.:)