Miért van lenézve az aki gyárban dolgozik?

Azért, mert nem vagy szerintük olyan intelligens, mert a pénz számít, mert a jövőben több mint valószínű, hogy nem fogtok kijönni.

Példaként képzeld el: Te rohadsz a gyárban 2 vagy 3 műszakban, ő meg egy orvos, vagy ügyvéd. Értesz te az ő munkájához? Nem, ő se a tiédhez, persze lehet egy ideig elvagytok, meg is egyeztek, de a különböző életmód gondolkodás kimutatkozik. Majdnem minden nő biztonságra vágyik érzelmi téren (is). Szerinted akkor belefognak egy halálra ítélt kapcsolatba? Vannak kivételek, van aki igen és vannak olyan párok, akiknél nem okoz problémát, hogy az egyik szakis a másik diplomás, de azok kevesebben vannak jóval.

Pluszban mégha egy társadalmi rangletran is mozogtak, de nem illetek össze, vagy nem is tesztek a kapcsolatotért akkor is befucsol.

Nem lehet tudni semmit előre, viszont a legtöbb ember (vagy nő) tele van előitéletekkel, félelemmel, tartásokkal és nem kezd inkább bele semmibe aminek szerinte határideje van és joguk van hozzá!

Egyébként miért nem inkább bolti előadóknál, vagy postásnál, hasonló életvitelű nőkkel ismerkedsz inkább? Lehet szerencséd lenne.

Nyugodtan engedd el. Aki előítéletes veled szemben, vagy lenézi a fizikai munkát, amellett jól éreznéd magad? Hidd el, ennek az egésznek valódi előnye van: kiszűri a sekélyes embereket. Vagy Te járnál olyannal, akinek mondjuk a társkeresős adatlapján első kritériumok közt a diploma van feltüntetve? Mindegy is milyen, csak legyen, mert attól vagy Valaki.

Amúgy nem gáz. Én az olajiparban dolgozok pl. Ez is egy "gyár", bár nem a hagyományos, futószalagos értelemben. (évekig tanulsz egy üzemet nagy részletességgel és még akkor is lehet újat mutatni, gyak. szakmunka, csak nem az iskolában tanulod) Kétkezi munkát végzek, néha nyakig beterít a dzsúsz. Mégis volt pl diplomás barátnőm és soha nem ez vert közénk éket, hanem a kiállhatatlan, önérzetes személyiségünk. :D (igen, direkt többes szám)

Valszeg jobban keresek, mint pl a legtöbb tanár, meg jó néhány irodistánál is. (vagy legalább nem rosszabbul)

Mégis, én nem akarnék olyannal együtt lenni, aki lenézi a munkámat. Már csak azért sem, mert nem kényszerűségből dolgozok itt, hanem mert kifejezetten szeretem és élvezem a munkámat és emiatt szerencsés embernek tartom magam.