Lányok/Nők ti adnátok esélyt annak, aki gyárban dolgozik? Ez mennyire kizáró ok?

Nem, egy 19 évesnél is alap a két diploma és a nettó 600...

Volt gyári munkás barátom mikor egyetemre jártam, és ez egyáltalán nem zavart, nem is ezért lett vége. Pedig neki tervei sem voltak, és túl volt a 30on. Normális esetben nem ez számít egy lánynak, ráadásul te a szabadidődet sem haszontalanul töltöd (nyelvtanulás), és sok terved van. Nekem nem lenne ez hátrány. De sajnos nem a te korosztályod vagyok, s csak remélni tudom hogy a fiatalok is így gondolkodnak még.

A te esetedben egyáltalán nem zavarna, mert tanulsz, képzed magad mellette és vannak ambícióid.

Az előző barátomat azért (is) hagytam ott, mert neki az egész élete abból állt, hogy bevonszolta egyetemre a valagát, diákmunkát sem volt hajlandó vállalni, elvárta, hogy az anyja fizessen neki mindent. (Ja meg én, mert én dolgoztam és dolgozom is suli mellett.)

22L, egyetemista

Tökéletesen csinálod. Nagyon-nagyon szimpatikus vagy nekem. Sőt, megsúgom, hogy a barátnőm férje ugyan ezt az utat járta be, kb ugyan ilyen idő alatt, mint a terveid, tán diploma késett picit, de csak mert mindig jött újabb baba, de már megvan! És évek óta üzemvezetőként dolgozik mindig a csűvó, mindig talál jó munkahelyet, jó fizetéssel, és nagyon boldogok együtt. Mindenük megvan, anyagilag is, érzelmileg is, nagyon jó kis csapat!

És nem, nem volt meg a diplomája, és nem volt még üzemvezető, mikor a barátnőm a párja lett a srácnak.

Hahó, neked vannak céljaid és jövőképesld, amit ha komolyan is gondolsz, olyasvalamit teszel le az asztalra, ami már nem is az átlag, vagy az alap. Legalábbis nekem biztosan nem az két felsőfokú nyelvtudás (egy sem), meg egy felsőfokú képzettség.

Engem nem az érdekel, hogy valaki gyári munkás-e, hanem az, hogy mire van igénye, és mit jelent számára a munkája. Ilyen ambíciókkal (ha nem olyan mondvacsinált, mint az exemé, aki azóta is csak érettséginél tart, mert mindenhonnan kihullajtotta magát a lustaságával) pont nem érdekelne, hogy valaki mit dolgozik. Az egyik barátnőm is egy évet kasszázott, mielőtt felvették a szakra, én is minden hülyeséget bevállaltam/bevállalok diákmelóként, nem sok különbség van a kettő között. Viszont megtanultuk tisztelni a tudásunkat és vágyni a jövőbeli melónkra úgy igazán, mert találkoztunk azzal, amivel kölyökként is riogattak, hogy hova kerülünk, ha nem teperünk. :D

Nincs ezzel semmi baj, amíg látod a célt és hajlandó vagy érte tenni. Azt meg ne nézd, hány éves leszel, a kor nem kifogás egy olyan világban a megelégedésre, ahol 30 éves emberek programozni tanulgatnak, meg senior egyetemre járnak. :) Az a ciki, mikor itt szívod a levegőt 20-30-40-50 éve a semmiért, mert mindig csak annyit csinálsz, amennyitől nem halsz éhen. Közben természetesen ezek az emberek savazzák a talpraesett, szorgos társaikat, pedig ehhez egyáltalán nem kell különleges tehetség vagy adottság. Ez nem Nobel-díj. Meg aztán az sem elérhetetlen.

21N