Van még olyan lány, aki ismerkedéskor tőmondatokon kívül képes normális kommunikációra?

35-ös vagyok és igen, azokkal nem sablontémákról beszélünk, azok maximum pár mondatban kerülnek elő.

Ha tudsz angolul, akkor ezt ajánlom:

36 questions to fall in love with.

Még az Agymenőkben is majdnem szerelmes lett ezektől a Penny meg a Sheldon :)

Annyit jegyeznék meg, rögtön ráizgultál a rosszlányos válaszos csajszimajszikára, amivel csak az a baj, hogy a többségnél nem fog működni, és jössz majd ide megint sírni, hogy a nők nem tudják, mit akarnak, meg hazudnak, meg minden.

Elmondom érthetőbben: olyan ez, mintha feltettél volna egy kérdést, hogy lányok, szeretitek-e, ha az arcotokra élveznek, jönne 30 nem, 1 igen, és te arra az 1 igenre építenél mindent.

Ja, a rosszkislanyos szar duma, ez azoknal valik be, akik ilyen nagyon bevallalos, extrem csajnak akarjak lattatni magukat, aztan egy ev mulva meg csodalkozol, hogy nincs szex, ha van az is max valami ot perces reszeles.

Erre reszemrol is max a tiltas menne :D

Fura! Biztos bennem van a hiba, de én 40+ -osan is, házas emberként bárhol beszélgetést tudok kezdeni. Nem kell félreérteni, nem keresek senkit. Régen a barátkozós korszakomban meg olyan voltam, hogy akivel nem sikerült, azt is pozitívan kezeltem, mivel onnan kezdve tudtam hogy nem kell az időmet pazarolni rá. Az is más kérdés, hogy jól kommunikálok, jó érzékem van ráhangolódni másokra, engem tényleg érdekel a másik mint ember, rengeteg érdekes dologgal foglalkozok. Meg aztán nálam úgy volt, hogy a nők érezték bennem hogy más vagyok mint a többi próbálkozó. Ezt ők mondták, nem én vagyok nagyképű. Olyan ez mint aki tud énekelni, meg aki tehetségtelen. Aki tud énekelni, az milyen tanácsot adjon egy olyannak akinek nincs hangja?

Ja, egy jó tanács azért van, valószínűleg ez a lényeg! Két mondatba össze tudom foglalni.

Ezzel most lehet újat fogok mondani, amire sokan rázni fogják a fejüket, mert szokatlan lesz, de ami nekem egyértelműen bevált kérdező, az az összetett, tartalmas kommunikáció volt. No nem az a fajta, ahogy te csinálod, a „teniszszerű” módszer, amit írt a 23-as.

1,5 év társkeresőzés alatt rengeteg hosszabb beszélgetésem volt (50-100 között minimum), ez a része sosem okozott gondot, hogy tartalmas kommunikáció kerekedjen egy beszélgetésből (míg végül én is megtaláltam a párom, ahogy a 17-es) úgyhogy nyugodtan elhiheted, hogy az is működik, ahogy én csináltam, még ha teljesen szokatlan is. De pont ezért működött, mert nem szokványos, átlagtól eltérő kommunikáció volt, nem az a „műanyag” típusú ismerkedés, amit a 19-es említett.

Lehet furcsát fogok mondani, de én azért próbáltam érzékeltetni, hogy nem bohóckodni vagyok itt, hanem valóban társat keresni (de nem görcsösen). Épp ezért kommunikáltam komolyabb stílusban, nem a viccelődős formát választottam, amit írtak néhányan (pl. 12-es, 17-es, 18-as), nem is tudnék olyan lenni, nagyon nem az én műfajom, főleg ha vadidegenekről van szó.

Nem is akarok hosszabb fejtegetésbe bocsátkozni igazából, az egésznek az a kulcsa, hogy süssön rólad, hogy te egy intelligens, összetett és tartalmas ember vagy, aki érdekes és tartalmas témákkal képes reakcióra bírni a másikat. Csak sokan ott lőnek bakot, hogy mindezt túl „hivatalos” módon teszik, nem tudnak kellően lazának is mutatkozni mindemellett. Egyszerre legyél összetett, de érdekes és kellően laza beszélgetőpartner is! Írj egy kicsit hosszabban, ha kell, de az legyen életszagú, mintha személyesen beszélgetnétek (szóval jöjjön át a stílusod is valamennyire!). Képzeld azt, mintha filozofálnál érdekes témákról a barátokkal vagy a randipartnereddel, mindezt egy szolidan laza és humoros stílusban. Na, pont így kell tartalmas válaszokat előhúzni a másikból, hogy ő maga érezze a belső késztetést a reagálásra! Írj úgy, hogy a másik fél egyszerűen KI AKARJA fejteni a saját véleményét, mert arra szinte nem lehet nem válaszolni! Erre a legmegfelelőbb a tartalmas, összetett és érdekes üzenet. A nyitóüzenet pl. nálam nem egy pár szavas üzenet volt, hanem néhány mondatos, személyre szabott üzenet, amiben valamilyen szolid bókot is elsütöttem. Általában udvariasan meg is köszönték (már aki válaszolt, átlag 40-50%).

Ez volt az én módszerem.

Na itt mindenki azt agyalja, hogy :

Mit kellene tennem azért, hogy ...

Bmeg semmit, légy önmagad, tedd azt, ami és ahogy a természetedből jön és fakad. S ha így is meglesz a "match" személyesen, akkor happy lesz.