A való életben hol vannak a 20-30 körüli nők?

Már leírtam, bújkálunk! És tényleg nem viccnek szántam.

Leírom az én eseteim:

Ha elmegyek egy szórakozóhelyre, állandóan kikezdenek velem. Sokszor pedig a (fiú) barátaimmal megyek, de ez sem tartja vissza őket.

Ha ráérnek és nem muszáj egyedül mennem tömegközlekedésen, akkor is szoktam szólni a barátaimnak. Ha egyedül megyek, tuti odajön hozzám valaki.

Inkább már mindenhova, de lassan a WC-re is kocsival járok. Ettől függetlenül volt már, hogy a piros lámpánál elkezdtek füttyögni nekem, főleg ha le volt csukva a kocsim teteje (cabrio)

Munkahelyen is elég rendszeres a flörtölés a sofőrök részéről. Ha pedig egy kicsit is kedves vagy onnantól vége! Ha meg bunkó vagy, hogy érzékeltesd vele, hogy semmi esélye, akkor az a baj.

Annyit csalódtam már, annyiszor kihasználtak már. Se kedvem, se időm, se energiám férfiakkal foglalkozni. A külsőmmel nem tudok mit csinálni! Anyukámnak köszönhetően alapból is jó alakom van. Azért pedig nem fogok másképp öltözni, hogy békén hagyjanak. Szeretek csinosan öltözni, egyszerűen ilyen a stílusom.

Értem én, hogy sok nőnek imponál ha leszólítják, kedveskednek nekik, főleg személyesen. Azt is megértem, hogy a férfiak szeretnének ismerkedni, legalábbis ha komolyak a szándékai. Csak a dugás miatt ismerkedni azt elítélem, de a legjava emiatt teszi.

Kedves 22-es, sajnos igazad lehet. A teljes ismeretségi körömben és rokonságomban élő, agyon kevés normális (mondhatni: lottó ötös?) lánynál megfigyeltem már ezt a "csigaház-effektust". Egyszerűen lehetetlen őket megközelíteni az életvitelük miatt. Gyakorlatilag, remeteként pocsékolják a legszebb éveiket el.

Annyiban viszont kárhoztatlak is titeket, hogy így hogy a fenébe toppanjon be a "nagy ő", ha főként otthon vagytok, "utcán nem ismerkedtek" (-na ettől a marhaságotoktól kapok még agyvérzést...) és még boltokba sem igazán jártok? Szerintetek, mik a lehetőségek így? Vagy inkább kényszerből összejöttök (és később csalódtok majd benne) egy nagy dumás kollégával, tankörtárssal, mert ő van szerintetek "jó helyen"?

Múltkor is, volt 10 percem vergődni egy aranyos lánnyal, aki csak 1-2 havonta jön haza (lényegében csak ekkor van esélyem vele sportolás közben összefutni). Elmondása szerint, nagyvilági, bulizós életvitelt folytat Pesten, de ugyanakkor boldogtalannak és gondterheltnek tűnt és úgy be volt feszülve egy kis kedélyes beszélgetéstől, mintha foghúzáson lett volna.

A többi nő nevében nem tudok és nem is akarok nyilatkozni. A magam részéről nem várok a nagy ő-re és nem is akarom már. Elpocsékolom a legszebb éveim? Miért? Miben nyilvánul ez meg? Barátaimmal, családommal töltöm az időm. Eljárok szórakozni, táncolni. Éttermekbe járok és rengeteget kirandulok, kimozdulok, utazok. Terveim, álmaim vannak, amiért próbálok tenni és megvalósítani. Pont ez az, hogy mikor párkapcsolatban voltam, akkor éreztem magam "rabnak". Állandó megaláztatás, alárendelés, szégyen, visszahúzás, megcsalás, hazugságok, játszmázás, titkok, túlzott kompromisszum, fenyegetőzés, manipuláció, megfelelési kényszer.

Nagyon jó lenne egy igazi társ, aki számomra vonzó, aki előre visz és támogat, akihez esténként boldogan bújik oda az ember lánya, akivel valóban lehetne tervezni a jövőt és aki nem szexuális segédeszköznek néz, de belefáradtam.

Kedves 24-es: Pedig elpocsékolod, de erre te is -mint a legtöbb nő- majd utólag jön rá... Ha hiszed ha nem, egy átlagnő szépségének időtartama, kb.: 10 év. Ennyi időd van a legjobb esélyekkel pasizni. Aztán 30-on túl, már neked kell futni a jó pasik után. De ha még akkor is büszke leszel, akkor majd lehet 40-körül kétségbeesetten tapadni arra, akire éppen csak sikerül... Tudom, hogy ez így nagyon kemény, de sajnos én ezt tapasztalom a környezetemben. (Nem bántásnak írtam!)

Én azt látom típushibának, hogy túl korán, éretlen személyiséggel kezdtek el pasizni, ami szükségszerűen katasztrófához vezet. Ebből következik a későbbi negatív, általánosító, világfájdalom hozzáállás, mártírkodás. (Ami viszont kiül az arcotokra és már alapból taszítja a normális pasikat.)

Érdekesség gyanánt közlöm, hogy azoknak a nőknek, akiknek alaposan (évtizedes távlatokban) rálátok az életútjára, mindig -a környezetük számára is jól felismerhetően- betoppant a "nagy-ő" az életébe, amit ők persze szépen kihagytak. Hisz akkor még vagy fel sem ismerték a igazi pasi ismérveit, vagy még teljesen gyerekesen, külsőségekre/lényegtelen dolgokra fókuszálva, lepattintották őt, mert volt egy éppen akkor egy jobbnak látszó.

Aztán 30-on túl, egyre gyakrabban jöttek náluk a depressziós hisztik, hogy: "Hol vannak a jó pasik?" "Nem kellek senkinek, kifutok az időből!", "De hülye voltam, hogy elhajtottam akkor Józsit, akinek most boldog családja lett Marival." stb., stb.

Az ilyen félresiklott életű nők, remek például szolgálhatnak az okos fiatal lányoknak, hogy hogyan ne csinálják, mire figyeljenek. Elhiszem, hogy az általuk kigondolt "nagy önálló gondolatoknak" és pasizási taktikáknak a végeredményét nem szívderítő élőben végignézni, de rendkívül tanulságos.

"Ha éppen nincs dolguk, várnak valamire, akkor mindenki a telefont nyomja lehajtott fejjel, miközben a hajuk az arcukba lóg"

Mert nem vágynak idegenek közeledésére. Ha párt akarnak, szétnéznek a tágabb ismerősi körükben vagy felmennek tinderre, kár őket az utcán spammelni.

25) "egy átlagnő szépségének időtartama, kb.: 10 év. Ennyi időd van a legjobb esélyekkel pasizni. Aztán 30-on túl, már neked kell futni a jó pasik után"

Öcsém, hogy te mekkora egy bohóc vagy ezzel a fantáziával 😂😂🤡🤡

25-ös...a nagy ő csak szerinted volt a nagy ő, a nők nem így gondolták valószínűleg. Érdekes, én egyiket sem sajnálom utólag. Egyik sem vitt előrébb, egyik sem tett az életemhez hozzá, csak elvett, lehúzott érzelmileg, elvárások voltak, meg korlátok, de cserébe semmi. Ezért most már szándékosan nem ismerkedem 3 éve. Naggyon és szerflöttttt érdekkesss, hogy azóta bejártam az országot, nyaraltam a Balcsinál, Velencei-tónál, Pestre is megyek vidékről színházba, meg a városomban is, fesztiválozok, stb. Érdekkkkessss módon, amíg volt pasim, nem volt sem nyaralás, sem fesztivál, sem színház, ha volt 5 év alatt az egyikkel mondjuk 5 esemény, akkor azt is óriási cirkusz előzte meg. Ja! És pénzem sem volt, mert nálam tepedt és akkor már tömte a bendőcskéjét a nyomorult, de nem adott bele egy fillért sem, meg nem hozott semmit...Érdekkkkessss, azóta évente 3-szor nyaralok, összesen 2 hetet, a városban megyek az összes fesztiválra, koncertekre, színházba járok és!!!!! végre a saját fizetésemből azt vehetek amit akarok, nem pofázik senki, mint 43 éves koromban, amikor az akkori exem beszólogatott, úgy, hogy nem éltünk együtt, mert nem akart, meg nem voltunk közös kasszán, ellenben nálam tepedt. :D

Mennyi lóvét elpocsékoltam mocskokra, hát ezt most már magamra költöm és soha többet nem akarok magam körül egy férfit sem látni, maximum ha összerakja a bútorom pénzért s elhúz a pitsába.

Kedves 28-as: ha egy nyilvánvalóan balfék, sz@r alakkal összeálltál, az miért az ex hibája? Nem te voltál "véletlenül" felelős a rossz döntésedért???

Sosem értettem, hogy egy alapos és részletekre odafigyelő beszélgetéssel könnyen beárazható, alapvető jellemhibákkal és értéktelenséggel megvert emberrel, miért kell évekig együtt élni egy nőknek ahhoz, hogy rájöjjön arra, hogy katasztrófa az illető.

Legutóbb, egy nő ismerősöm "szeretett bele" egy alkoholista hulladékba. Elmondtam neki, hogy mi a tényállás és hogy aki 30 körül rommá issza magát esténként, az egy roncs. Erre a lány: összejött vele...

És nem az a gáz, hogy valójában sok nő legnagyobb ellensége önmaga, hanem hogy erre nem jöttök rá... Megy helyette a röhejes áldozat szerep, a "szemét pasik" siránkozás, ami persze nettó marhaság.