Ha nincs kedvem randizni?

De irigylem ezeket a női problémákat. Én lassan már ott tartok, hogy egy Lang Györgyinek is örülnék, ha rámmozdulna vagy jeleket adna.

No nem azért, mert összejönnék vele, de talán boldogabb lennék aznap, hogy legalább már biztosan úgy halok meg, hogy egyetlen ellenkező nemű a Föld bolygóról vonzónak talált és összejött volna velem.

"Szerintem ez tök mindegy. Ha valaki nem tetszik, akkor nem tetszik."

"Ha én csak libamájat eszek pezsgővel meg kaviárral, akkor jogom van hozzá és ebben senki nem gátolhat meg!"

- mondta ezt a herceg(nő) a lakatlan szigeten, majd pár nap után éhenpusztult/úgy tömte magába két pofára amit ott talált, mint az etióp és átértékelte eddigi életét.

"Olyan ez, hogy ha valaki nem szenved a magánytól eléggé, akkor nem enged az elvárásaiból."

Úgy elég nehéz szenvedni a magánytól, hogy amelyik nő dugni akar az kötetlenül megteheti ezt teljesen ingyen szintje fölötti szexisten adoniszokkal.

Ez pedig olyannyira természetessé válik az életében, mint mikor egy drogosnak már az alapállapothoz (amiben kezdetben drogok nélkül létezett) is drogoznia kell és még több és még több.

És a reakciója nem az lesz a legtöbb esetben, hogy belátja, hogy szintje fölötti férfiakkal dugatta magát, vagy ha mégis, akkor nagyon frusztrált lesz miatta, mert ennyi erővel felesleges, hiábavaló volt az egész és még meg is bélyegzik érte. Hanem az, hogy minden erejével azon van, hogy egy olyasmi férfit fogjon magának, aki külsőre megfelel annak a kritériumoknak, amikhez az adonisz szexisteneknél hozzászokott ÉS MELLETTE legyen olyan személyiségre, mint azok a friendzone srácok, akikkel bármikor szívesen leélné az életét és feleségül menne hozzájuk, ha külsőre úgy néznének ki, mint az adonisz szexistenek.

Ilyet pedig nagyon kevesen találnak, ezért van ennyi magányos, cicás, kutyás nő. Meg aki boldogtalan, megkeseredett legbelül és csak a xanax meg a frontin meg az elfogyasztott alkohol lendíti át a hétköznapokon...

"Ahhoz egyedül kell nagyon boldogtalannak lenni, hogy beérd kevesebbel is, mint amire igazán vágynál."

Az meg úgy alapvetően a világgal is a probléma (és ezért boldogtalanabbak a fejlett világban, mint bármilyen természeti nép, ahol 25 év az átlagéletkor és magas a gyerekhalandóság), hogy ezek a vágyak olyanok, amik nem fenntarthatóak.

Az individualizmus átka, hogy mind azt hiszi, hogy ő különb, mint a többi, neki több jár, ő ravaszabb, ügyesebb, rátermettebb, ő majd megcsinálja a szerencséjét, ha pedig nem, akkor ez csakis az ő túlzott jósága, becsületessége miatt van, meg hát nem is akarta volna igazán Mészáros Lőrinc vagyonát... Ilyen áron nem kell. De nem ám! A becsülete, meg hogy nyugodtan alszik többet ér.

Pontosan ugyanez a mentalitás lett ráhúzva a társkeresésre is és csodálkozunk, hogy az emberek többsége boldogtalan...

Mert az "érd be kevesebbel" meg "ne legyenek túl nagy igényeid" szitokszó lett, a negatívum netovábbja, az önfeladás, a becsicskulás.

Még véletlenül sem a fenntartható fejlődés és a boldog társadalmi együttélés alapja, közös fejlődés és haladás motorja.

Hiába a klímaválság, hiába a háborúk, hiába a migráció, hiába minden, semmit, ismétlem SEMMIT nem változott az emberiség, semmit nem tanult.

A vegánságból és a szelektív hulladékgyűjtésből sznobizmus lett a piac pedig beárazta mindkettőt, a CO2 kibocsátásnak az lett a vége, hogy a jelenkor BMW-je a Tesla lett és ma már azzal érkezik a szőke herceg, nem pedig tömegközlekedési eszközzel. A fenntarthatóságból pedig az, hogy már a félmilliós készülékben sem cserélhető az akkumulátor és szándékosan gyártják úgy, hogy 2-3 év múlva legkésőbb abból is vegyél újat. Az EU pedig azért törődik ennyire a társadalmi problémákkal, mert erre hivatkozva adókat tud kivetni és büntetéseket osztogatni, így akarja megteremteni a felelőtlenül nyomtatott pénz fedezetét.

Mert ellentétben Kínával itt nem csicskítható be a nép és nem éheztethető egy tál rizsen, a szláv népekkel ellentétben nincs annyi ásványkincsünk és természeti erőforrásunk és a nélkülözést sem bírjuk annyira, az USA-val ellentétben pedig nincs értékelhető hadseregünk és nekünk amúgy sem illene az imidzsünkhöz a demokráciaexportnak álcázott hódító/terület és befolyásszerző gazdasági gyarmatosítás.

Így marad a büntiosztogatás meg a kvóták kierőszakolása.

Mivel az emberi motivációt alapvetően az elsődleges és másodlagos drive határozza meg (túlélés és szaporodás) minden erre a két okra vezethető vissza.

Lehetünk bármennyire civilizáltak, legbelül, az okozati lánc legmélyén minden ezen kettő valamelyikére vezethető vissza.

És ezt a kettőt nem a szó szoros értelmében kell értelmezni, mert ezeket már régen meghaladtuk, hanem a maga absztrakt módján. Például aki a Forbes listán akar feljebb kerülni szintén a túlélési ösztön munkálkodik benne, aki pedig a saját eszméjét hirdeti diktátorként és le akarja igázni a világot, abban pedig a szaporodás vetül ki olyan mértékben, hogy "örökséget" akar hagyni az emberiségnek, be akarja írni magát a történelembe.

Ezek eltúlzott példák, a legtöbb átlagos ember megelégszik kisebb dolgokkal is mindkét téren. Lemond a milliárdos létről, mikor rájön, hogy mennyire elérhetetlen számára és örül annak is, ha a 2 gyerekéből az egyikben felfedezheti fiatalkori önmagát és olyan pályát választ a gyerek, amivel a szülő egyetért.

Az ösztönök pedig vannak. Meg lehet próbálni elnyomni őket, ahogy a szarást is, de előbb-utóbb ki fog jönni. Lásd: katolikus papok perverziói.

Illetve meg lehet tanulni IRÁNYÍTANI, ami a legnehezebb út (lásd: buddhista szerzetesek), de az átlagembernek ennyire hardcore módon nem kell.