Ha nincs kedvem randizni?

Ugyanígy vagyok ezzel, nem szeretek randizni de vágynék egy társra

32F

Akkor mit szóljunk mi férfiak?

Ti legalább csak kényelmesen, passzívan lapozgattok, meg interjúztatjátok a beeső jelentkezőket, mint egy HR-es. És ezek után is siralmasnak ítélitek meg a felhozatalt meg úgy csalódtok emberekben, hogy TI SZŰRTÖK.

Tőlünk pedig elvárjátok, hogy újra és újra próbálkozzunk vadidegen lányoknál, akikről annyit látunk, hogy tetszik és lehet, hogy már ott elakad, hogy

- Elküld melegebb éghajlatra mielőtt megszólalnánk.

- Sokszáz jobbra húzott után matchelünk, de nem válaszol.

- Annyira kreatívak akarunk lenni, hogy ezzel rontjuk el, mert nem tudunk gondolatot olvasni, hogy milyen kezdeményező szöveget vár el az adott konkrét nő.

- Ha már alakulna, közben felbukkan az ex vagy egy másik jelölt lesz a befutó. Ez fordítva is lehet, de nőknél azért gyakoribb az ilyen.

- Kialakul és út közben derül ki, hogy nem fog működni, mert ti megtehetitek, hogy kikérdezitek a férfit meg leinformáljátok, meg checklist alapján válogattok, de mi nem lépkedhetünk tojáshéjakon azzal, hogy indiszkrét kérdéseket teszünk fel, meg egyébként is nem is biztos, hogy őszintén válaszolna rá.

Kérdező: én is pont így vagyok vele.

#12: szerintem nem várjuk el, inkább csak kétségbeejtő az egész helyzet, hogy ott állsz szingliként, és nem tudod, hol kivel lehetne ismerkedni, ami nem creepy/veszélyes/röhejes/értelmetlen/erőltetett.

#13: Nőként azért viszonylag kevés szituáció számít creepynek. Sokkal több lehetőséged van, akár indirekt módon ismerkedni. Ha meg a férfi nem veszi a lapot, akkor mit veszítettél? Ugyanaz, mint ha nem mész oda hozzá.

Igazából szerintem a fő probléma, hogy a nők legbelül attól félnek, hogy nehogy csak megsejtse az a férfi, hogy nekik ő tetszik. Ezt még nonverbálisan is nagyon jól igyekszenek titkolni.

Úgy meg azért viszonylag nehéz, amikor itt is olyanokat lehet olvasni, hogy "Amúgy cserfes vagyok, de ha tetszik valaki, akkor nem tudok megszólalni és kínosan érzem magam." - miközben pont az lenne a lényeg, hogy mi férfiak amúgy is kevesebbet beszélünk és a nő oldja legalább az elején a kínos csendeket, erre tessék...

Vagy "Ha tetszik, akkor rá se nézek, ha együtt dolgozunk ellentétes műszakba kérem magam." - ő meg olvasson gondolatot, mert nincs mindig ott a segítőkész kerítő barátnő, aki a karjánál fogva félrerángatja a férfit, hogy "Nem látod, hogy tetszel neki? Szólítsd már le, legyél férfi! Vidd el őt korcsolyázni/megnézni xy filmet a moziban, azt szereti."

Egy dolog, hogy a filmekből tanuljátok meg, hogy szövődik a párkapcsolat, de azt már nem veszitek észre, hogy ott úgy van felépítve a forgatókönyv, hogy pont akkor találkoznak össze, pont segít nekik valaki, pont akkor botlik meg, önti ki a kávéját, pont ez meg pont az. Az életben meg ez viszonylag ritka... És nem azért, mert nem vagytok "egymásnak teremtve".