A csóróság bizonyítja a legjobban azt, hogy mennyi is valójában egy férfi értéke?

#59: "Lehet úgy is, hogy az önismeret és a jobbá válás útját járók egymást keresik, és lehet úgy, hogy aki jobban elhaladt, az mer szintén jóravaló, de kevésbé fejlődő emberre fordítani éveket, teljesen konstruktív szellemben, abban a tudatban, hogy nem kell megbánnia semmit, bárhogyan is alakulnak a dolgok."

Pontosan tisztában vagyok ezzel én is, csak már nagyon unom, hogy vagy anyagilag kellene komplementernek lennem, vagy úgy, hogy bevállalok gyereket.

"Az egyik kérlelhetetlenül széjjelhagyja a cuccait, a másik otthagy az első nehezebb helyzetben, a harmadik simán csak elfelejti a füle mögött megmosni, a negyedik a hátad mögött megszégyenít rendszeresen, az ötödik prosti volt és nem is állt le teljesen, stb stb."

Ha még csak ennyi lenne, de minden-mindennel összefügg.

Amelyik széjjelhagyja a cuccait az azért teszi, mert otthon anyuci pakolt/takarított helyette az exénél meg házvezetőnő volt. Nem ez a tulajdonsága lesz a probléma, hanem az a személyiségjegy, ami miatt ilyenné vált és mivel fiatal szép lányként önigazolásokat kapott. Konstruktív fejlődésnek esélye nincs.

Amelyik otthagy az első legnehezebb helyzetben, az fog a legjobban ágálni az ellen, hogy függetlenek maradjunk mindketten, ő fogja legjobban erőltetni a közös kasszát, összeköltözést és olyasmit is sérelmezni fog, hogy nem adom meg a jelszavaimat neki. És a "legnehezebb helyzet" nem az lesz, amikor stroke-ot kapok vagy hasonló, hanem mikor simán a kicsi fejébe vesz valamit. Az ilyenek szoktak egyébként félrelépni is csak azért, mert biztosan megcsalom őt, ő érzi/sejti, ezért ő igazából csak törleszt, hogy 1:1 legyen. A fő személyiségjegy, mint probléma a bizalmatlanság. Ez sem kecsegtet túl sok fejlődési lehetőséggel.

Amelyik a füle mögött nem mossa meg az többnyire egyedi hópihe neveltetést kapott vagy épp ellenkezőleg, ha volt rajta sapka ha nem, akkor is selejt volt. Emiatt ő úgy jó, ahogy van. Ne akarjam őt megváltoztatni. Ne akarjam, hogy ne legyen 120 kiló ha 90 kilósan elfogadtam és már akkor is egészségügyi problémái voltak, ne akarjam, hogy levágja rövidre a haját amikor már mikor megismertem is utálta a hosszút és azért fogta össze és miközben ő lassan úgy néz ki, mint Suzanne Boyle még az elején, mielőtt rendbetette volna a stylist, addig nem telik el nap, hogy teli pofával ne szidná a plázacicákat, Barbie babákat, stb. igazi becsípődése neki, hogy bárhol, filmen, médiában, neten lát valahol egyet, megjegyzést tesz, hogy bezzeg ő így meg úgy... Egy olyan világban, ahol Norbi közutálatnak örvend, mert kimondja az igazságot nyers stílusban és body positivity van ezerrel, szintén nem sok fejlődési lehetősége van annak, akinek amúgy is a nehezebb utat kéne választani és még a társadalom is adja alá a lovat, hogy jól van ő úgy, ahogy van, az a köcsög, aki nem fogadja el így.

Aki a hátam mögött megszégyenít, az többnyire egy kontrollmániás szociopata. Ott szintén nem az lesz a baj, hanem, hogy ha van rajtam sapka, ha nincs, minden baj lesz és a végén már gondolatolvasónak kéne lennem, mert nem nyerhetek ellene. Ugyanis ha nem engedek, akkor megszégyenít. Ha engedek, akkor emeli a tétet és még több és több kell neki. Az ilyen emberekre a szakemberek is azt tanácsolják, hogy menekülni kell tőlük, ha tehetjük, ha pedig nem, mert családtag minimálisra szorítani a kapcsolatot és előtte lelkileg felkészülni.

A prosti pedig mindig vissza fog térni a szakmához, mert hozzászokott a könnyű pénzhez, amit nem überel semmi. Arról nem beszélve, hogy az ilyen emberek a legféltékenyebbek, ami talán szakmai ártalom, mert csupa olyan ember jár hozzájuk, aki csalja otthon az asszonyt, aki mit sem sejt róla.

Az meg egy férfinek önmagában, külön-külön is megalázó tud lenni, ha az asszony jelenetet rendez meg hisztizik, mert a haverokkal összeül és "biztos nővel van, biztos falaznak neki a haverok" és már mindenki röhög rajta.

Illetve az is, ha az asszonyt mellette mások dugják pénzért.

De mikor a kettő együtt kombinálódik az úgy már hardcore.

#65: Az önismeretnek van egy olyan következménye is, hogy azzal is tisztában leszel, mi az, amit biztosan nem akarsz, nem tudsz. Például ilyen a gyerekvállalás. Hiába tudom, hogy általa sokkal nagyobb esélyeim lennének, de ha testem-lelkem nem kívánja az apaszerepet, akkor az nekem is kínzás és a gyereknek is meg az anyának is, ha rájön, hogy csak az esélyeim növelése érdekében hazudtam neki.

#66: Ha az anyagiasságnak számít, hogy tisztában vagyok azzal, hogy végül mind egyedül maradunk és egyedül halunk meg, nem egy mesebeli illúzióra akarom alapozni az életemet, kellően felnőtt embernek tartom magam ahhoz, hogy szembenézzek a szomorú igazsággal és a közelgő halállal. Még ha 40-50 évem is van, akkor is, ez egy elkerülhetetlen folyamat, ahogy az öregedés is. Ahogy az is, hogy 5 vagy 10 év múlva másképp fogom gondolni, mert egy nyaralás alatt spontán rájövök, hogy én mindig is itt szerettem volna élni, engem megnyugtat ez a környezet a párom pedig nem így fogja gondolni. Olyankor mi fog történni? Szakítás vagy behódolás és frusztráció. Én utóbbit szeretném kiküszöbölni. Ha mégis úgy dönt, hogy elfogadja az én döntésemet és velem marad, az azért legyen, mert ennyi év után is annyira szerelmes belém, hogy kisebb áldozat neki az, hogy az én igazam teljesül, minthogy csak azért tegye meg ezt "értem", mert ott a közös gyerek, közös hitel, ezernyi szál meg kötelék, amit nem lehet vagy nagyon nem egyszerű elvágni.