A csóróság bizonyítja a legjobban azt, hogy mennyi is valójában egy férfi értéke?

"Ha megfigyeled, általában jó végzettségről és értelmes munkáról beszéltem, nem önmagában az oklevélről."

Te igen. De a legtöbben egyszerűen diplomához kötik az ismerkedést és úgy néznek rád, mint valami csalóra vagy gyanús alakra, ha neked nincs diplomád. Onnantól hibakereső üzemmódba kapcsolnak és keresik azt, hogy hol van a hiba az ő saját világképük szerint, amiben a világ igazságos és ha neked akkora tudásszomjad volt, akkor diplomázhattál volna ösztöndíjjal, minden más csak kifogás. A "miért nem esznek kalácsot" tipikus példája, amiről nem tehet a jó családból való sem, mert neki ezek a dolgok evidensek, de ettől még kioffol.

"Értem én, hogy a gettóból küzdötted fel magad, de mire megyek vele, ha egy k.rva szót nem tudunk beszélni az irodalomról, politikáról vagy a spiritualitásról? Szép munka, hogy már nem az éhenhalásért küzdesz, de én meg egy budai lakásra gyűjtök..."

Olyannak tűnök, mint akivel nem lehet ilyesmiről beszélni? A családon belüli erőszak meg szerintem nem szociális kérdés, maximum a megnyilvánulás módja.

"Ilyen alapon a hűtőszekrényt is mesterséges safe-space-nek titulálhatnák a bantunégerek, mondván, hogy aaaaaaz az igazi élet, amit ők élnek, te szart se tudsz arról, hogy milyen egy hegyes bottal vadászni a vacsorára. :D"

Azt hiszem ilyen értelemben érthetik a motivációs trénerek azt, hogy adjunk hálát meg gyakoroljunk alázatot. Mert sokszor hajlamosak vagyunk magától értetődőnek és evidensnek venni a civilizációnk áldásos hatásait.

A hűtőszekrény jó példa, mert egy kiadós áramszünettel rengeteg élelmiszer pocsékba mehet. Lakossági használóknál még elhanyagolható, de ipari használatnál elég komolyan fel kell készülni ilyen eshetőségekre.

"És igen... Jöjjek össze egy nálam tanulatlanabb, csóróbb és műveletlenebb férfival mert magához képest ügyeske?"

Nem ilyen kisarkított, szélsőséges esetre gondolok.

Viszont ha ennyire a szinteden vagy afölé szeretnél választani, akkor meg ne csodálkozz, ha utána az dob ki majd téged akkor, amikor neked lecsökkent a párkapcsolatpiaci és szexpiaci értéked, mert huszonévesből 30-as gyerekes anyuka lettél, neki pedig emelkedett, mert ő meg csóró egyetemista villamosmérnökből több milliós jövedelmű üzletemberré lett és lecserél egy huszonévesre, neked meg marad a keserűség, hogy reméled majd a sors jól megveri őt és majd az a lány jól lehúzza őt pénzről vagy megcsalja vagy akármi.

Hiszen ha te magad is szociáldarwinista módon szelektálsz, akkor valójában csak egy görbe tükör, amikor az élet úgy hozza, hogy te is szociáldarwinista módon kerülsz kiszelektálásra.

És ezt lehet folytatni generációról-generációra, a végén már személyes sérelem sem kell hozzá, elég a second-hand változata, amikor hallod valakitől vagy olvasod valahol, hogy ilyenek vannak és már eleve a "b#szd meg a létrádat, medve!" üzemmódban állsz neki a párkapcsolat-keresésnek.

"Szerinted a férfiaknak ki lesz a vonzóbb a két nő közül?"

Szexre nyilván a többségnek a vékony, merthogy van, aki kifejezetten a túlsúlyost szereti, plus size modellek nem lennének, ha nem lenne rajongótáboruk, ezáltal ne lenne benne üzlet. Plus size férfiakat nem nagyon mutogatnak, mert azokat nem fogják továbbosztani az unatkozó háziasszonyok, hogy "Ilyen konyhai kiegészítőt keresek."

Ahogy nektek nőknek is jobban bejön az adonisz külsejű férfi.

De komoly kapcsolatra lehet, hogy alkalmatlan. A vékony nő is és az adonisz külsejű férfi is. És itt, ezen a ponton tud labdába rúgni az, aki nem az. Ha adnak neki esélyt.

És a többi férfi nevében nem beszélhetek, de nekem például kifejezetten szimpatikus lenne egy olyan túlsúlyos nő, akiben látnék egy erős BELSŐ motivációt arra, hogy ő szeretne lefogyni és csak egy mankó kéne neki, csak egy elfogadás, hogy valaki így is elfogadja őt, de jobb lenne, ha vékonyabb lenne, már csak a saját egészsége miatt is.

És nem ellenségesen reagálna, hogy "így fogadj el, vagy sehogy" vagy "persze, hazugság az egészség, mert volt olyan exed, amelyik dohányzott, de nála nem zavart, mert vékony volt". Hanem felismeri, hogy egy lehetőség az életben arra, hogy jobb emberré váljon. Függetlenül attól, hogy a velem való kapcsolat működik-e, vagy esetleg ő ejt majd 2 év múlva pofára engem, amikor annyira rákap a sport ízére, hogy fitneszmodell lesz belőle és lecserél egy adoniszra. Mert ez részemről is benne lenne a pakliban.

Úgyhogy arra próbálok itt célozni, hogy nem fekete-fehér a dolog. És hogy a nők közül pont ezért valahogy minden nő kap esélyt az élettől. A férfiaktól viszont elvárják, hogy ők mindig a tökéletes formájukat hozzák.

"Pont nem a csóró és tanulatlan emberekre jellemző, hogy befektetési számlájuk lenne. :D"

De nem is azokra, akik hivalkodó életet élnek, ami kívülről látszik... Amúgy arra próbálok célozni, hogy ha van egy lakásod, akkor általa van egy státuszod a társadalom szemében és nem fognak rákérdezni a tulajdoni lapra, hogy a tiéd-e vagy még a banké, arra se, hogy a szüleid vették-e (meg persze itt azért már mennek a ferdítések és akkor derül ki az igazság, ha már megismered a másik családját), viszont az ismerkedés elején nem közlöd, vagy ha igen, visszatetsző, hogy van 20 milliód befektetési portfólióban.

Ahogy ha van egy kocsid az is egy státusz és csak a közeli ismerőseid tudják mennyit küszködsz, hogy meg tudd tankolni hónap végén meg azért koldulod a kaját a munkahelyeden és rettegsz, hogy nehogy szervizbe kelljen vinni. Ha viszont havi 50-et vagy 100-at félreteszel a fizetésedből, akkor annak nincs látható nyoma kifelé.

Ilyenekre célzok... Ezeknek pedig mind-mind van jelentősége az ismerkedésben.

"Számomra ez (AZ ESETEK TÖBBSÉGÉBEN) szükséges, de nem elégséges feltétel."

Éppen erről beszélek én is, hogy az előítéletek és a negatív tapasztalatok miatt kellene egy amúgy értelmes embernek is beáldoznia 4 évet egy papírért, de még ez is kevés lenne, hiszen ahogy mondod: "amikor az ember társat választ, akkor választja vele együtt a családot is. Ezt elég kellemetlen saját tapasztalat alapján mondom."

"sajnos nem találkoztam még olyan tanulatlan emberrel, akivel érdemi diskurzust tudtam volna folytatni az emlíett témákról."

Pontosan emiatt van az intelligenciánk, hogy felmérjük az adott előítélet kockázat/haszon arányát, ha már ennyire racionálisan mérlegelünk...

"Persze én meg azt nem tudom, hogy hogy kell pillangókéssel kibelezni valakit, de hát én már csak ilyen burokban nevelkedett anyuci kislánya vagyok."

Viszont szarkazmusban profi vagy. :) Tudod, én sem tudom szerencsére, mert ezekkel az emberekkel igyekeztem nem vegyülni. Már amennyire lehetett nem vegyülni, hogy ne engem belezzenek ki pillangókéssel...

"Nem azt mondtam, hogy az erőszak SZOCIÁLIS kérdés, hanem azt, hogy SZOCIALIZÁCIÓ kérdése (is). Érted a különbséget, nem?"

Én érzem, de te először párhuzamot vonsz a szocializáció és az ember szociális állapota között, majd belekötsz a megfogalmazásba. De a kedvedért akkor...

"Ha egy gyerek azt látja, hogy a szülei marják egymást, hogy nem érték a béke, a szeretet, az őszinteség, netán őt is bántalmazzák, akkor nagy eséllyel ő is így fog hozzáállni a családjához."

Ha a gyerek azt látja, hogy a szülei úgy élnek, mint a Dallasban, akkor egy önző kis szociopata hólyag lehet belőle úgy is, hogy amúgy magasan jómódban él. Innen nézve pedig amit mondtam, minden társadalmi rétegnek megvan a saját életmódja és ami a cigányoknál a cigánybűnözés az a fehérgallérosoknál a fehérgalléros-bűnözés.

"Egy szót nem szóltam a pénzről."

Én viszont igen, mert minél magasabb szinten vagy, annál nagyobbat lehet esni és annál több a vesztenivaló is, emiatt a nyomás is sokkal nagyobb egyes családtagokon, hogy előteremtsék a szükségest.

De ha már szocializáció, ortodox(abb) zsidóknál láttam a legpozitívabb nevelési elveket a gazdagabbak között is. Nem kényeztetik el a gyereket, már kicsi kortól motiválják készségeket fejleszteni, nyelveket tanulni, világot látni és akkor kap bármit is bármilyen örökségből, ha megérdemli, ha rászolgált. Nincs luxusholmi, nincs urizálás, megtanulja végigjárni a szamárlétrát, nem teszik őt be pozícióba miután kiesett gyakornokként az egyetemről, csak mert apuci vagy a nagybácsi a vezérigazgató.

"Na most, ha egy ilyen ember egy picit javul, mondjuk nem rúgdos meg, csak a falhoz csap, akkor örülnöm kéne, hogy "magához és a gyerekkori körülményeihez képest" mennyit fejlődött? És tekintsek megvetéssel a jó családl származó srácra, aki nem üt meg, mert neki könnyű ilyennek lenni?"

Neked valami feldolgozatlan traumáid vannak az életben? Miért gondolkodsz ennyire fekete-fehér síkon?

"És ne mondd nekem, hogy ez nem szocializáció kérdése, mert kimutatták, hogy a bántalmazók hatalmas része maga is bántalmazva volt gyerekkorában."

Valóban az, de minél magasabb szinten van valaki, annál jobban el lehet sikálni az ügyeket. Amikor az indulatait visszafogni nem képes cigányasszony lekever az utca közepén a gyereknek azt nehéz kimagyarázni. Amikor a pszichopata apa vagy anya módszeresen a 4 fal között terrorizálja lelkileg a gyerekeit és a család többi tagját, arról nem készül rendőrségi feljegyés, de sokszor még olyan nyíltan kimondott tapasztalat sem, hogy "Hát engem aztán megruházott anyám meg apám, mint Bendegúzt az Indul a bakterházból, aztán mégis ember lett belőlem." hanem olyan pszichológiai gátak, mélyen nyugvó traumatikus élmények traktározódnak az emberben, ami esetleg házasság, gyerekvállalás után derül ki...

Pont a te kedvenc jó családodnak köszönhetően. Mert mintacsalád, csak éppen mikor valami olyan pont történik az életében, ami felszakítja a régi sebeket, amiket ő sem tud, mert tudat alatt történik, akkor sok sikert ahhoz, hogy helyrehozzátok a dolgokat.

"És nem azzal jövök össze, akihez vonzódok, akit igazán kedvelek, akit valóban megfelelő társanak gondolok, hanem olyasvalakivel, aki alattam van... PUSZTÁN azért, hogy majd ne szakítsunk... Nos akkor nem vagyok hatszázszor akkora számító pics@"

Nem, mert nem ezt mondtam, hogy olyannal jöjj össze, akihez nem vonzódsz, hanem azt, hogy akihez vonzódsz, azt ne kukázd az említett szempontjaid szerint. Illetve csak miután megismerted az életét, hogy miért lett olyan, amilyen, miért tart ott, ahol. Ne írd le a szterotípiáid és előítéleteid miatt. Ne eleve gyanús szemmel állj hozzá.

Nekem egyszer azt mondta egy nő, hogy a valóban bántalmazó exében azért bízott meg jobban, mert jó családból származó diplomás szülők, ki gondolta volna? Bennem meg azért nem tud, mert nekem meg rosszak a családi körülményeim. Pedig nem adtam rá okot és ő is tudja, de akkor se megy.

"A random idegenek felé tudod, semmiféle felelősséggel nem tartozom."

Felelősségérzet =/= szerelem. Ezért kell jól választani jó szempontok szerint. Az már mit sem ér, ha csak felelősségérzetből vagy vele, mert hűséget fogadtál neki az oltárnál...

"Mégis hogy érzed logikusnak egy lapra tenni azt, hogy kedvemre választok párt VAGY egy teljesen előre látható esemény miatt kidobom a páromat?"

Úgy, hogy ha eleve rosszak a szűrőfeltételeid, akkor nem látod a fától az erdőt, akkor rázoomolsz egy kis részére a dolgoknak és abból a kicsi halmazból válogatsz. És mivel a legtöbb nő ezt teszi, így jön a "nincs normális pasi" meg "mind csak dugni akar" meg "amelyik nem az defektes" és nem látjátok, hogy talán a szűrőfeltételeitekkel van a baj.

Senki nem kérte, hogy olyan valakivel jöjj össze, akit nem tartasz vonzónak. Vagy hogy neked kéne a megtestesült Terézanyának lenni... Csak gondolkozz el néha, hogy vannak-e annál fontosabb készségek egy jól működő hosszútávú kapcsolatban, minthogy van-e diplomája meg milyen a családi háttere...

És ha nem úgy kapod be az első kanál spenótot, hogy "fúj, ezt nagyon sokan utálják, biztos rossz íze lesz", hanem előítéletmentesen, semlegesen állsz hozzá talán még ízleni is fog.