Ha valaki válogatós társkeresés terén, az egyértelműen negatív dolog?

A modern korban akárhogy is nézzük az a társtalálás egyik legnagyobb akadálya, hogy az elvárások jóval magasabbak, mint régebben. A hagyományos társadalomban viszonylag egyszerűbb volt a történet, nőktől a termékenységet, férfiaktól az egzisztenciális biztonságot várták el, ezért is volt gyakran jelentősebb korkülönbség a házaspárok közt.

Ma ugye teljesen mások a szempontok és a fizikai vonzalom szerepe jelentősen felértékelődött, a külső egyértelműen sokat számít férfiak esetében is. Vannak persze olyan elvárások is, amik talán vitán felül is állnak, például, hogy beszélgessenek egymással a párok, régen akár úgyis leéltek egy életet együtt, hogy nem is tették ezt. Vagy ugyanígy, hogy legyen közös értékrend, bár régen kb minden családban hasonló morális értékek voltak. A külsővel kapcsolatos elvárások azért már általában vitatottabbak főleg az idősebb korosztály részéről.

Az az igazság, hogy valamilyen szintű válogatás régen is volt, népdalok is szólnak erről, hogy akinek senki sem tetszik, az maradjon is egyedül. Ha egy faluban volt mondjuk 3 lány és egyik sem tetszett, az biztos nem volt könnyű élethelyzet, mert azokból kellett választani. Ti mit gondoltok erről? Mikor van az az életkor vagy élethelyzet, amikor már azt lehet mondani, hogy az illetőnek lejjebb kéne vinni az elvárásait? Vagy szükség van-e erre egyáltalán? Azért csak van sok emberben egy olyan vélemény, hogy aki sokat válogatott és végül egyedül maradt, az valamilyen szinten lúzer és megérdemli a sorsát.