Férfiak hogy fogadják amikor pénz sem segít a párkeresésben?

Azt kellene végre beemelni, hogy a nő is ember. Neki is vannak vágyai, álmai, gondolatai, és borzasztóan megalázó számára, ha meg akarják venni, mint egy tárgyat. Vannak persze, akik kiárusítják magukat ilyan-olyan okból, de nem ez az általános.

Azóta nem érzem rosszul magam egyedülállóként, mióta rájöttem, hogy a férfiak úgy általában nem néznek embernek, és csak használni akarnak szexre, háztartási robotnak, inkubátornak, stb. Aki pedig tényleg érdemes arra, hogy energiát és érzelmi munkát feccöljek bele, az alapvetően nem ilyen. Ezért nem a pénz számít. De ne higyjétek el, a végén még mgatokba kellene néznetek.

"Azóta nem érzem rosszul magam egyedülállóként, mióta rájöttem, hogy a férfiak úgy általában nem néznek embernek, és csak használni akarnak szexre, háztartási robotnak, inkubátornak, stb."

Fordítva meg férfiként nem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb. Mikor konkrét árcédulát ragaszt magára a nő, vagy mikor "csak" életszínvonalat vár el, amire a kiszemelt férfi oldja meg miből, hogyan teremti elő a pénzt.

Jogosnak tűnik egy olyan nő szemszögéből ez a "csak azt várom el, amit én is adni tudok" nézőpont, aki Budára született diplomás-értelmiségi családba, utazgatott, nyelveket beszél, ingatlant tettek alá, diplomát tettek alá. De mit tud kezdeni vele egy olyan férfi, aki meg vidékre született és önmaga küzdötte fel magát önfejlesztés, tanulás és fejlődés által és eldönthette, hogy a pénzt hajtja és mondjuk lesz egy lakása meg kocsija 40 éves korára minimális élettel és fejlődési lehetőséggel vagy a karriert építi és lesz neki 30 éves korára egy bejáratott diplomája szakmai referenciákkal meg kinullázott diákhitellel viszont szerencsére lassan eléri a 7 számjegyű fizetést alulról. Viszont semmije nincs, maximum párszázezer megtakarítása.

Az alapvető probléma azzal van, hogy bár előszeretettel példálóznak ezzel a kisarkított dologgal, hogy "inkább a jóképű/jó személyiségű szegény, mint a csúnya/undok gazdag", de a világ nem csak ebből a két típusból áll, sőt! Általában az a tendencia, hogy ha pénzed van sokkal kiegyensúlyozottabb életet tudsz élni. Lehetsz defektes meg arrogáns meg nagyképű, de ha végignézünk a palettán ez általában az ilyen self-made újgazdagok sajátja, akik roppant frusztráltak attól, hogy csóróként születtek és valami miatt felfutott nekik a szekér és most hirtelen elfelejtették, honnan is jöttek vagy az ilyen "már a dédapám is jogász volt" dinasztiák elitista szokása.

Szóval a valóság inkább az, hogy a legtöbb nő életében nem egy ilyen pénzesebb, tehetősebb pasi megfordul rövidebb-hosszabb ideig. Ez pedig lefekteti az alapokat. Aki soha az életben nem hagyta el a falu határát, annak a falu jelenti a mindenséget a világ többi része pedig a nagy ismeretlent. Aki 3 kontinens több országában járt már, annak Budapest is csak egy koszos, szmogos város szép de lepusztult épületekkel és viszonylag jó tömegközlekedéssel.

Így van ez a nőkkel is, akik randiztak már ilyen férfiakkal vagy közelebbi kapcsolatba kerültek velük. Aki egész életében tömegközlekedéssel járt, az nem fog annyira vágyni arra, hogy kocsija legyen, mint amennyire az negatívumként éli meg, aki a vécére is azzal jár, hogy a párja tömegközlekedéssel jár.

Az éttermek, mozik, színház, wellness és a többiről nem beszélve. Vagy az egymásnak és egymás családjának adott ajándékok, amik végső soron mindkét fél zsebéből kivesznek bizonyos összeget és áttesznek a kereskedő zsebébe és jó esetben legalább praktikus, hasznos dolgot kapsz, nem valamit, aminek azért örülsz, hogy ne bántsd meg a másikat.

Szóval lehet tabutémaként, struccpolitikával kezelni az aranyásást, de egy párkapcsolatnak igenis van ára, amit biológiai és társadalmi okokból is a férfi fizet meg jobban és a nő jön ki jobban belőle.

Igaz, kompromisszumokkal, ezért is akar egyre kevesebb olyan nő párkapcsolatot, aki jó egzisztenciával rendelkezik, mert a szexpartnereket megkapja, az meg nem hiányzik neki, hogy a férfinek is legyenek elvárásai vele szemben. Azok csak neki lehetnek a férfival szemben.

A szegény nő pedig szinte mindegy kit választ, jól jön ki a dologból. Egyedül arra kell figyelnie, hogy ne bántalmazó kapcsolat legyen, de akár a borsodi, szabolcsi 8 általánost végzett közmunkás lány és a budapesti garzonlakásban lakó Átlag Józsi kapcsolatát nézzük, akár a kőbányai önkormányzati lakásból ösztöndíjjal ÁJK-n végzett jogászlány és valami budai születésű minisztériumi srác kapcsolatát, akár a self-made business woman és a svájci üzletember kapcsolatát, a nő jön ki jól belőle.

Főleg, hogy a mai világban már azt is megteheti, ha kellően tehetős, hogy az evolúciós logikát megfordítva ő tart ki egy selyemfiút, akinek kuss van, azt csinálja, amit a nő diktál és akkor és ahogyan ő elvárja, ha nem, akkor állnak még sorban páran, akik nyitottak a lehetőségre.

És valóban jelenleg még a férfi is megteheti, hogy sugar kapcsolatot tart fenn, csak az a probléma, hogy évtizedek óta az a tendencia, hogy a férfiak leszállóágban vannak a nők pedig felszállóágban.

Nagyszüleinknek pár apróságot leszámítva, mint háború meg az akkori munkakörülmények jobb volt férfi ágon, mert lényegében sokkal egyenlőbb volt a verseny. Lokálisan ismerkedtek és házasodtak az emberek, a félrelépés sem úgy működött, mint ma, se nem nagyságrendileg, sem nem lehetőségek terén (a lakásból se kell kilépni, ott az online világ).

Női ágon viszont sokkal rosszabb volt, mert ténylegesen háztartási robot volt a nő meg szülőgép akinek már korán 18 évesen el kellett kelnie és már 20 évesen vénlányként néztek rá. A 80-as években már lehetett diszkóban lazáskodni, majd később egyre inkább kifordult magából minden.

"Fordítva meg férfiként nem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb. Mikor konkrét árcédulát ragaszt magára a nő, vagy mikor "csak" életszínvonalat vár el, amire a kiszemelt férfi oldja meg miből, hogyan teremti elő a pénzt."

Te nem is akarsz olyan nőt, aki nem a pénzedre hajt. Esetleg ismersz olyan nőt, de nem nézed nőnek, mert nem esik bele a nők legszebb 10-20 százalékába. Innentől kezdve semmi értelme vitatkozni.

Hogy a férfiak hogy fogadják amikor rájönnek, hogy a pénzükkel semmire sem mennek a párkeresésben?

Hát így:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarsk..

Emberünk (állítólag) másflmillás fizetése van, a barátait elmarta magától mert csak útban voltak, és most itt vergődik. Hetek óta fel-felteszi ezt a kérdést valamilyen formában, mert képtelen feldolgozni, hogy egy csőd az egész élete. Pénze van, de ennyi, se szociális kapcsolatai, se élete.

#17: Ugye tudod, hogy ezek ugyanolyan kamuk, mint a self-made kriptomilliárdosok? Kétségkívül vannak, de nem itt ezen az oldalon. Pláne nem ebben a kategóriában...

Ezeknek úgy van másfélmillás fizetése, mint ahogy wannabe sugar daddy akar lenni a 70 éves bácsi, aki ledolgozott 40 évet a gyárban és most van neki egy 200 ezres nyugdíja meg a saját lakás mellé örökölt még kettőt, de mindezt olyan áron, hogy kb. kispolgári csinovnyik életet élt egész 70 éves koráig és hokedlin ülve ette a töltöttkáposztát, mint Kádár. Most viszont mivel amúgy se tervez 20 évnél továbbra és örökösei sincsenek meg családja sem, bőven el lehet tapsolni ezeket a pénzeket. Akár még jelzálogot is felvenni a lakásra.