Nőket felszedni transz nőként - működhet?

18,19,20 vagyok..

Te látod kívülről a gondolkozásod, hogy milyen elborult? Nem lehet, hogy ez a kisugárzásod amitől nem jönnek a nők?

Ha ennyire mániád ez, hogy még nőnek is öltöznél, csak legyen nő az életedben, ezt megérzi látja mindenki aki körülötted van.

"Ezen kívül transz férfiként még mindig könnyebb férfit felszedni, mint heteroszexuális férfiként nőt - ha nem vagy adonisz vagy nincs 300 milliós villád persze."

Vay Blanka nyilatkozta egy interjúban (aki normális, nem exhibicionista transzi, viszont nem a legszebb szegény), hogy bár valóban nagyon nehéz a társkeresési helyzete a transziknak, de sajnos vagy nem sajnos azt kell mondania, hogy neki transz nőként a perverzek és a transzfóbok ellenére is még mindig könnyebb amennyiben csak laza, nem felvállalós kapcsolatra szeretne valakit találni, mint számos igényes, tanult, normális 30-as korosztályú férfiismerőseinek.

Igazából nem volt érdeke, hogy ilyesmit hazudjon, úgyhogy igaz lehet.

Három Vay Blanka-interjút is elolvastam, de a fenti állításhoz csak ezt találtam legközelebbinek:

"Nekem az egy iszonyatosan rémisztő, döbbenetes tapasztalat, hogy a körülöttem lévő értelmes, jól kinéző, de „sajnos” erős, önálló, heteroszexuális nők nagyságrendekkel nehezebb helyzetben vannak, ha randizásról van szó, mint én, akinél pedig azért jó pár nyilvánvaló nehezítő tényező van." (24.hu-s interjú)

Igazából nem kötözködésképpen akartam megkeresni az interjút, csak arra voltam kíváncsi, hogy Blanka férfiakkal alakít ki könnyebben laza kapcsolatot vagy nőkkel (is). Ha rémlik, melyik interjúban volt erről szó, akkor írd meg, mert tényleg érdekel :)

#28: Tévedtem, ez lehetett az, csak én már egy bakugrással előtte jártam. Ugyanis a sok információ összemosódott.

Mert az meg egy másik népszerű, sokat hangoztatott statisztikai tény, hogy a szingli férfiaknak és szingli nőknek azért kicsi a metszéspontja, mert a nők inkább a nagyvárosi, szép karriert befutott, jómódú és nagyon vonzó külsejű nők, akik magukhoz méltó párt (nem szexpartnert) keresnének.

A férfiak között pedig inkább a vidéki vagy vidékről származó (emiatt nagyságrendekkel rosszabb családi háttérrel, várható örökséggel rendelkező), kevésbé jó egzisztenciális szinten lévő, kevésbé képzett réteg az, aki tartósabban szingli.

És mivel még maga a párkeresés iránya is eltérő a két nem esetén (a nő szeret picit felfelé választani de semmiképp sem önmaga alatt, a férfi pedig picit lefelé, de semmiképp sem önmaga fölött), ezért a skála ütközési pontján is viszonylag kevés kapcsolat szövődik, mert ritka az az egyensúlyi állapot, mikor egy-egy ilyen megállapodni vágyó sikeres karrierista nő egymásra talál egy olyan férfivel, akit méltónak tart önmagához és fordítva ez a férfi (aki méltónak találtatott a nő szemében) komoly kapcsolatot akar és képes olyan minimum alapvető dolgokra, mint hűség.

Ezért nem érti a perifériára szorult férfitömeg, hogy miért jönnek a nők mindig ezzel a hűség meg egyéb dolgokkal, mikor közülünk sokan a fél lábunkat vagy fél karunkat odaadnánk azért, ha egyetlen nő is hűséges lenne hozzánk és a barátnőnk lenne és maximum akkor játszanánk el a megcsalás gondolatával, ha tartósan nem lenne szex közöttünk, de akkor is tisztességesen inkább szólnánk neki előre, hogy ez így nem oké és beszéljük meg.

Szóval valóban nem a pontos interjúszövegre emlékeztem, hanem az abból levont következtetésre, ugyanis az már szerintem evidens, hogy az említett esetben a nők húzzák meg az elvárásaikat, amik hiába csak annyik, amit ők is tudnak nyújtani, ha ők a csúcson vannak és azok a férfiak, akik méltóak lennének rá, hogy egyáltalán ismerkedjenek velük, azok - pontosan mivel a csúcson vannak ők is - inkább múlatják potens éveiket még késői 40-es korig is azzal, hogy megdugnak mindenkit, akit csak lehetőségük van. De a monogám/szintén komoly kapcsolatra vágyó típussal sincs kisegítve a csúcson lévő, magához hasonló férfiak közül. Mert az egyikkel az a baj, hogy zsarnok, hiszen a csúcson lévő sikeres férfi uralkodni akar, amit a szintén csúcson lévő sikeres nő nem tűr el. A másikkal az, hogy az egója nem tudná elviselni, hogy a nő sikeres, esetleg sikeresebb, mint ő. Emiatt a saját szintjén valóban nem talál partnert, viszont neki megvan a lehetősége, hogy lejjebb adja a szintjét egészen addig, amíg nem talál megfelelőt.

A nincstelen, albérletben élő, minimálbéres embernek mire van lehetősége? Hogy visszatérjen vidékre, ahol talán talál egy munkakerülő közmunkás cigánylányt, akinek az ura jó hosszú időre börtönbe került és van 2 gyereke? Mert neki már idáig kéne csökkenteni a szintet, hogy egyáltalán azt elérhesse, hogy matcheljen valakivel vagy randira menjen valaki vele.