Az udvarlás nem ciki dolog?

De égnék, ha ülnék a randin az unottan bámuló csajjal, próbálnám eladni magam,

Az udvarlás nem erről szól, nem a bevehetetlen várat kell ostromolni. Hanem ahol kölcsönös az érdeklődés. Akkor nem küzdelem.

"ha ülnék a randin az unottan bámuló csajjal"

Nemcsak dumálni kell a nőhöz, hanem figyelni a visszajelzéseit is. Ha pl. unottan bámul, akkor fölösleges újabb randira hívni.

Szerintem nagyon gáz, sőt, egyenesen tré amikor egy pasi látja, érzi, hogy semmi keresnivalója abban a helyzetben, de ennek ellenére vagy van olyan hülye, hogy elkezd teperni, vagy olyan megingathatatlan a beképzeltsége, hogy hiába ébresztik rá, nem fogja fel.

Az életben kerülöm az ilyen férfiakat, akik ennyire gyökerek, még havernak sem kellenének, én érezném magam kellemetlenül, ha a jelenlétemben próbálná eladni magát ismerős, vagy ismeretlen csajnak egy buliban, vagy bárhol.

Persze vannak kivételek, amikor a csaj játssza a felolvaszthatatlan jégkirálynőt, de ott vannak apró jelek, mozzanatok, energiák amikből érzi az ember, hogy nem hülyét csinál magából, hanem utat váj magának/hozzá.

Tény, hogy van a mai randivilágnak egy ilyen tendenciája, amikor a férfi "vizsgázik", hogy meg tud-e felelni a millió elvárásnak, amit a nő támaszt, és ha ez megvan, akkor még mindig adja el magát, és ha erre nem képes egy Jordan Belfort színvonalú karizmával és retorikával, akkor még mindig jó eséllyel eláshatja magát. Én nem mondom, hogy minden nő és minden eset ilyen, de amikor ennyire egyoldalú egy randi, és az egész inkább hasonlít egy kellemetlen, váratlan állásinterjúra, mint egy korrekt randira, na az ultragáz.

Én ilyen értelemben elengedtem, összességében sz.@rok a nőkre, nem akarok a nőknek általában megfelelni, ha lesz olyan, akivel megvan az összhang, az úgyis érződik az első perctől, ott nem kell erőltetett marketingest játszani randikon :D

"Több ilyet is ismerek a környezetemben, ahol a nőnek először nem jött be a párja, csak lassan, a pasi kitartó udvarlása után lett szerelmes."

Tééényleg? 😯 Sosem kezdtem vonzódni udvarlástól. Valaki vagy megmozgatott bennem valamit már elsőre, vagy hosszabb időt töltöttünk együtt (nem udvarlás keretében, hanem mondjuk egy osztályba jártunk vagy ilyesmi), és megismerve udvarlás nélkül is vonzódni kezdtem hozzá. De az sosem történt volna meg, hogy valakibe, aki egyáltalán nem érdekel, attól legyek szerelmes néhány hét vagy hónap alatt, hogy hordja nekem a virágokat, és kihúzza a székeket. Az kínos. Volt ilyenem. Szegényt emberileg kedveltem is, jópofa volt, szórakoztató, külsőre nem pont az esetem, de nem volt csúnya, szóval a külsővel sem lett volna problémám, ha úgy van. Lelkileg nem találtam vele olyan összhangot, ami miatt tetszeni tudott volna. Egy időszakban egy társaságba kerültünk, szívesen lógtam vele, de a leghalványabb mértékben sem ÚGY tekintettem rá, neki viszont tetszettem, és elkezdett udvarolni. Nagyon rosszul éreztem magam, mindig próbáltam leállítani valahogy, ne törje magát feleslegesen. Miután a kérdésére konkrétan megmondtam, hogy nem érzek iránta semmi olyasmit, és ez nem is fog változni, erre utána is jött nekem egy virággal, már sértve is éreztem magam. Miféle hülyének néz, hogy szerinte még azt sem tudom eldönteni, hogy tetszik-e nekem vagy sem? Miért nem veszi komolyan, amit mondok? Azt hitte, lassú víz partot mos, de ő nem víz én meg nem part, moshatott volna életfogytig, a szerelem nem így működik. Tényleg csak akkor mehet valamire az ember a teperéssel, ha a másik oldalon eleve van érdeklődés, hajlandóság. De még jobb, ha ehhez nem az ilyen értelemben vett "udvarlás" kell, hanem kölcsönös ismerkedés.

"és ha erre nem képes egy Jordan Belfort színvonalú karizmával és retorikával"

Te példának egy fehérgalléros bűnözőt hozol fel? Ez sokat elmond rólad, gratulálok.

Szerintem ciki dolog. A nő, ha akar játszik vele hetekig mire kinyögi, hogy bocsi de nem. Nekem az udvarlásról mindig az jut eszembe, hogy van egy nő akinek az udvarló fickó nem jön be de a fickó teper amíg a nő szánalomból nem megy el vele. Aztán vagy sikerül jól előadni magát vagy sem.

Ha ciki ha nem én soha nem tepertem egy nőért sem. A nő választ, ha neki kell egy pasi akkor majd felhívja magára a figyelmét. Eddig is mondhatni a barátnőim szedtek fel engem ezután sem lessz másképpen. Nem fecsérlem az időmet olyanra, hogy bizonygassam nekik, hogy jobb vagyok mint a másik, majd rám ír vagy ad valami jelet, hogy mehetek tiszta a terep.