Miért nem elfogadott a "simán csak nem"?

Mert egy óvodás szintjén rekedt meg Ádám, nem bírta el az egója a visszautasítást.

Ja és nem kifogás az illuminált állapot, csak kevésbé tudja elrejteni az igazi énjét. Ha iszik, akkor viselkedhetne akárhogy?

Számomra megfelelő világban nem lenne szükség indoklásra, mert nem is várná el senki.

Sajnos nem így van, ennek ellenére engem hidegen hagy a hisztije az ilyen kisfiúknak, nem és kész.

" 90+%nyi valószínűséggel bekövetkező szakításkor"

Ó, igen? Én speciel 10 éve vagyok a párommal, együtt építettük fel az életünket, nyáron lesz az esküvőnk, és az utóbbi pár évben még erősebb és jobb a kapcsolatunk, mint valaha, pedig soha nem volt benne megcsalás, hazudozás, tiszteletlenség, stb, mint 10-ből kb. 7 kapcsolatban. Nyilván nem 0 az esélye annak, hogy egyszer szétmegyünk, de a 90%-nak a közelében sincs.

Ha ilyen megszólalása lenne az illetőnek, akkor minden pudvaszájú g_ecinek is le lenne hordva, már nem ilyen szavakkal, hanem szépirodalmi stílusú körmondatokban, de mégis úgy, hogy minden vágya lesz hazamenni onnan és soha többé nem elhagyni a házat.

Ha ezt valaki el akarja kerülni, akkor talán nem minket kellene lehordani mindenféle fellengzős szemétnek, akinek a "helyére kellene kerülni", hanem nektek

1. Nem próbálkozni nyilvánossá téve, kb. üvöltve, egy társaság/tömeg füle hallatára nőknél,

2. Ha a részegség a kifogás, akkor megtanulni, hol a határ és felelősséget vállalni,

3. Ha az első 2 nem sikerült, akkor értelmes ember módjára érteni az első nemleges válaszból.

Ha a csaj azt mondja, hogy van barátja, akkor vagy van barátja, vagy ha nem, akkor képes ezt kamuzni, csak, hogy kopj le a francba, és lehetőleg ne kezdd el faggatni, hogy deméééééért. Az a lényeg, hogy NEM AKAR SEMMIT. Ebből pedig illik érteni.

Ha pedig nem ért, és a barátom létét nevezi hazugságnak és nekiáll kötekedni, és én cserébe mesélek kicsit a barátomról és köztük lévő különbségekről, akkor nem hinném, hogy nekem lenne nagy pofám, hanem úgy gondolom, hogy a másik kapja a jogos jussát, és ő az, akinek meg kell végre tanulnia, hogy hol a helye.

Egyetértek azzal, hogy a sima nemnek is elégnek kell lennie ahhoz, hogy valaki vegye a lapot és arrébb tolja a biciklit. Ugyanakkor szerintem teljesen érthető, hogy ha valaki egy szociális interakció során nemleges választ kap, akkor szeretné tudni, hogy mi az oka: vajon ő rontott-e el valamit, amire a jövőben nagyobb figyelmet fordíthat vagy rajta kívül álló ok vezetett a visszautasításhoz. Egy fejlődőképes embernek fontos a visszacsatolás, mert csak abból tud építkezni.

A fenti sztori viszont kicsit más eset, a srác nem volt épp konszolidált, amikor kinyilvánította a szándékát, sőt, a szituból úgy tűnik, a műsor legalább annyira szólt a hallgatóközönségnek, mint a kiszemeltnek, így a visszautasítás nagyot ütött a porondmester egoján, aki erre a "legjobb védekezés a támadás" taktikát vetette be hirtelen felindulásában.

Szerintem amúgy ebben a történetben nincs ennél több, Ádám hülyén fejezte ki a tetszését, Éva meg úgy reagált rá, ahogy tudott adott szituációban. Én a helyében csak kinevettem volna, ahogy vergődik a saját hülyesége miatt, aztán mentem volna vissza bulizni a többiekkel.

"Egy fejlődőképes embernek fontos a visszacsatolás, mert csak abból tud építkezni."

Az állítással egyetértek, a visszacsatolás nyilván hasznos - DE ezzel senki nem tartozik neki egy visszautasítás során. A legtöbb ember csak szeretne kilépni az interakcióból egy kulturált "köszönöm, de nem szeretném" után, nem elvárható, hogy további részletekbe bocsátkozzon. Ha szeretne, az nyilván más, de itt szokás úgy kezelni a dologot, mintha a nőknek ilyenkor kutya kötelességük lenne kielégítő indoklást adni. Nem.