Szerintetek mi az oka annak hogy egyesek könnyen találnak párt míg mások a fél életükben kínlódnak ezzel?

A kettes válasza tökéletes, de ennél komplexebb.

Én is csóró vagyok, kb nulla egzisztenciával, mégis sikerült mindig találnom párt magamnak. Kisugárzás függő. Ne a telefonodat b@sztasdt a 4es 6oson hanem mosolyogj rá valakire. Meglepődnél mennyi jó sztori kezdődik így.

"hogy semmi spontaneitás, természetes kíváncsiság, érdeklődésmentes az osztályozás-szórás a "választékból".

Kérlek javítsd ki az utolsó mondatodat, hogy érthető legyen.

Mindenhez kell a szerencse és a véletlenek.

Annyi a különbség, hogy szinte majdnem mindenért tudsz tenni valamit, a társra találásést meg szinte semmit.

Munkában pl meglehet oldani, hogy elválalok valami sz@rt, aztán majd keresgélek tovább.

Társkeresésben viszont nemtudod megtenni, hogy összeállok valakivel, ha van vonzódás ha nincs, aztán majd lesz valahogy.

A kompromisszum = tönkremenés lelkileg

Mert ha túl sokáig az egyik csak nyeli a békát (kompromisszumhegyek), akkor az X év múlva sok lesz és elviselhetetlen. Mire jó ? tönkreteszi az életének bizonyos szakaszait és boldogtalanul él.

Én pl hozzá voltam szokva egyfajta vizuális élményhez (szép nőkhöz).

Ezért csakis ezek jöhettek szóba egész életemben, volt is jó pár.

DE !!!

Ha nem volt kedves simulékony lelkületű, csak karrierista racionális pl, akkor élveztük egymást x idő múlva és szétmentünk. De ugyanez volt pl ha nem volt felhőtlen a szex valakivel, akkor is. De én soha nem "elvettem" belőle ami nekem kellett. Magyarul az energiavámpír életforma taszít.

Vagyis nem nyeltem (nyeltük) a békát :-) Volt, hogy én voltam kevés a nőnek és ő tiplizett. Semmi gond igaza volt.

Mert ökörszabály :

Minden embernek a saját szemszögéből mindíg igaza van.

24. Én is így gondolom.

26-27. Kompromisszum azoknál is létezik, akik kompatibilisek egymással.

Semmi se tökéletes, pont ezért. Közös megegyezés, mint a szerződésben.