Szerintetek mi az oka annak hogy egyesek könnyen találnak párt míg mások a fél életükben kínlódnak ezzel?

Férfiként azok kombinációja miatt, mint rondaság, csóróság, alacsony státusz és ezekből fakadó önbizalomhiány.

Nőként rondaság és abból fakadó esetleges önbizalomhiány.

Illetve az önbizalomhiányhoz a gyerekként belénk nevelt gátlások is hozzájárulhatnak. Pl. ha valaki már azt is képtelen elhinni, hogy őt lehet szeretni, mert gyerekként még a szüleitől sem kapott szeretetet.

Szerintem részben szerencse, részben szociális készségek és magabiztosság kérdése.

Ha valaki könnyen teremt kapcsolatot a többi emberrel, az értelemszerűen könnyebben talál olyat, akinek megteszik.

Ha nem a külsőt nézzük akkor az sem mindegy, ki mennyi ember között mozog nap mint nap.

Ha autóval ingázik az ember munkahely és otthon között és munkahelyen kívül máshová nem megy, mert nincs barátok rokon stb akkor nincs is lehetőség alapból emberekkel találkozni, a kollégák pedig sokszor esélytelenek vagy nincs szabad ésatöbbi

Szerintem hozzállás kérdése az egész.

"kínlódnak" - ez a kulcsszó.

Lazán kell venni. Aki keres, az talál. Addig is éli az életét, és nem kínlódik.

2-es tökéletesen leírta.

Számít, mint minden téren itt is hogy milyen családba születünk, kik a szüleink, miyen géneket öröklünk, ez által milyen lesz a külsőnk, a belsőnk (személyiség, intelligencia), milyen környezetben növünk fel, kezdünk el dolgozni (ha egyáltalán elkezdünk), hogyan nevelnek minket a szüleink (ha egyáltalán nevelnek), milyen óvodába, iskolába stb. kerülünk, milyen társaságba kerülnük, kik lesznek a barátaink (lesznek-e egyáltalán?), haverok, kik tanítanak minket stb.

Millió faktor együttesen határozza meg az adott egyén életét.

Szóval a kérdésre válaszolva, valakinek társkeresés terén szerencsésebb, valakinek meg pocsék lapokatoszt az élet. De van aki a szarabb lapokból is jobban tud kijönni, mint aki jobbakkal kezd, ez sem ritka.