Szerintetek mi az oka annak hogy egyesek könnyen találnak párt míg mások a fél életükben kínlódnak ezzel?

10-es: így igaz. A gének jelentős részben emghatározzák kik és mik leszünk, ezt kár tagadni. Kapásból a két legfontosabb tényező szinte kizárólag ezen múlik: az intelligencia és a külső.

Csak manapság már ezeket nem lehet hangoztatni, mert különben megdőlne az egész világrend, ha belegondolunk. Ameddig az az alapvető dogma, hogy bárkiből lehet bármi, addig az ember nagy része hajtani, küzdeni fog amíg bele nem döglik. Ez hajtja a gazdaságot, a társadalmat stb. Gondoljunk bele, ha az igazságot mondanák, hogy igenis születésedkor nagyjából eldől az életed, vajon hányan hajtanák ilyen intenzitással a mókuskereket? Szerintem nem sokan.

Sokszor mondjuk, hogy itt a gyakorin csak idétlen, buta hozzászólások vannak.

Én azt mondanám, hogy ez nem mindíg így van. Én már sokat tanultam és fejlődtem innen, a hozzászólásokból.

Mint ahogyan most is.

Elgondolkodtam a 2-5-9 szavain.

Visszapörgettem az életemet 12-14 éves koromig.

Ezt még soha nem tettem meg, de most ezek segítségével rájöttem, hogy miért is volt, és van is még mindíg kissebbségi érzésem. Sokat segít ez nekem.

Rájöttem, hogy mindíg úgy hozta az élet, hogy sikeresebb emberek voltak körülöttem.

Volt egy unokatesóm, aki jobb módú, pénzesebb családból származott. A Discóba mindíg eggyütt mentünk. Őrá buktak a csajok, rám senki.

Aztán belekerültem a sportba, ott is lett egy barátom, akire szinte minden sportársnőm bukott, engem észre sem vett senki.

Aztán elkerültem kollégiumba, ott is lett egy barátom, aki szintén sikeresebb volt csajozás téren.

Majd jött a munka, ott lettek munkatársaim, akikkel eljártunk egy klubba, ahol lányok is voltak, lehetett táncolni.

Nekem ott sem jött össze semmi.

Aztán most napjainkban is van egy korombeli 50 körüli ismerősöm, akihez 30-40 körüli nők járnak. Masszázst ad nekik, " némi extrákkal".

Szóval most látom azt, hogy mindíg sikeresebb emberek voltak körülöttem, és talán ez az oka annak a kissebbségi érzésnek, ami a mai napig is tart sajnos.

Az a baj, hogy a sok sok sikertelenségnek sajnos az lesz a következménye,hogy az ember nem tartja magát igazán jónak, szépnek, kelendőnek.

Ezen csak egy kapcsolat tudna segíteni, dehát a kapcsolathoz meg önbizalom kéne.

Úgyhogy ez olyasmi mint a tyúk meg a tojás esete.

Kétféle ember van. Az egyiknek sikerül, a másik feladja. (Ez egyébként az élet minden területére igaz.)

Mellesleg senkinek sem KÖNNYŰ párt találni. A hetero kapcsolatban ugyanúgy két nemből áll a pár mindenkinél, és a két nem gondolkodása, lelkivilága ég és föld. Ezt (főleg pasiknak) tudatosítani kell magában az embernek, és az egót talonban hagyva elfogadni ezt a másságot! Ez pedig senkinek sem könnyű, akármilyen előnnyel induljon is másokkal szemben, mert külcsín terén esetleg nem bánt vele szűkmarkúan a sors. Tény, hogy van, aki könnyen ismerkedik. Nála viszont (saját példából tudom) fennáll a veszély, hogy nem tanulja meg, hogyan kell valakit MEGTARTANI. Mert az ám a mutatvány, nem a megszerzés! Mi a ménkűnek tanulná meg, hiszen minden ujjára kap valakit, ha nagyon akarja. Csak éppen, amikor betoppan nagy Ő, bäszhatja ezt a tudományát, ha nem képes megtartani.

Ez pontosan így van.

Szokták mondani, hogy a könnyen jött pénz, könnyen is megy.

Akinek nagyon könnyen jönnek a nők, annak nem mindíg érdeke a megtartás, hisz ha szakít valakivel, pár hét és jön a kövezkező.

Akit viszont meggyötört az élet, és végre belebotlott valakibe, az mindent megtesz a megrartás érdekében.

Aztán sokszor sajnos így is hiba csúszik, mert mindenhol vannak bajok.

"nem tanulja meg, hogyan kell valakit MEGTARTANI"

"Akinek nagyon könnyen jönnek a nők, annak nem mindíg érdeke a megtartás, hisz ha szakít valakivel, pár hét és jön a kövezkező."

Valóban így van, de pont ezért igaz az is, hogy a nők nagy része pontosan így van ezzel. Minek vesződne egy kapcsolatban az átlag Józsival, ha 10 perc alatt már 3 másik átlag Józsi lehetne helyette? Az emberi kapcsolatok eldobhatóak lettek, nincs értékük manapság. Senki nem fog küzdeni a másikért pont ezen okok miatt, hogy minden könnyedén pótolható.

Én ugyanígy jártam. Volt egy barátnőm, akit nagyon szerettem, nem kerestem mellette mást és igzából én simán leéltem volna vele az életem. Ő ezt nem így gondolta, úgy érezte neki jár a "több" a "jobb", ezért keresett magának mást, de közben még nem szakított velem, csak amikor biztosra tudott menni, hogy a másik srác vele lesz. Szóval megcsalt, majd kidobott. Kb. fél évig tartott ez az átmenet én meg naivan azt hittem meg lehet javítani a kapcsolatunkat. Amivel egyébként nem volt semmi gond, legalábbis részemről, egyszerűen az exem nem akart már velem lenni. LEgaláb átlagos nőként nagyon könnyű találni gyorsan valakit magad mellé, de pontosan ezért a nők manapság nem fognak túl sok energiát beleölni egy kapcsolatba, nem akarják majd megjavítani a porblémákat, mert arra lettek nevelve, hogy keressék a tökéleteset. De ilyen nyilvánvalóan nem létezik. Minden kapcsolatért dolgozni kell az elejétől fogva és leginkább kompromisszumok tömkelegén múlik, hogy valami működni fog vagy sem.

Röviden leírva a mai társkeresés valahogy így néz ki:

Férfiként: bemész a bevásárlóközpontba, rengeteg bolt, óriási választék, de neked alig van pár érme a zsebedben, ráadásul a legtöbb helyre be sem engednek.

Nőként: bemész a bevásárlóközpontba, rengteg bolt, óriási választék, tele vagy pénzzel, szinte bárhová bemehetsz, de a kínálat szar. Legalábbis a te igényeidhez mérten.

Az eredmény ugyanaz mindkét esetben csak más szemszögből: csalódottan távozol.