Szerelem vagy kötődés?

21 éves srác vagyok.

Nem tudom eldönteni, hogy valaha voltam-e már szerelmes. Akárhányszor alakult lányokkal, az adott pillanatban azt hittem, hogy szerelmes vagyok de utólag visszagondolva illetve különböző - témán belüli - cikkek elolvasása után nem tudom eldönteni, hogy csak kötődések voltak-e részemről vagy szerelem.

Közvetlenül szakítások előtt félek, szorongok a magánytól. Szakítás után depresszióba esek, ürességet érzek. Hiányozni hiányzik az adott személy (állandóan a pozitív közös emlékekre gondolok.. görcsben a gyomrom magától a tudattól, hogy többet nem élhetem át vele, amikor meg belegondolok hogy mással fogja átélni őket akkor ez a gyomorgörcs csak még jobban felerősödik) DE mindenáron akarok találni valaki mást (ezáltal könnyen is szeretek bele új emberekbe, mivel minden lányban a szerelmet/kötődést keresem) és ha ez sikerült, az előző személy könnyen a múlt feledésébe borul, mivel az éppen aktuális személy eltereli róla a figyelmemet. A kapcsolatok ideje alatt néha azt érzem, hogy a másik félnek bizonyos szituációkban nem tudok nemet mondani, mert félek a következményektől, hogy mi van ha emiatt megbántom és nem fog többet beszélni velem stb. Ha mással találkozik az illető, mindig félek attól, hogy félrelépne. Néha még a barátnőire is féltékeny vagyok, ha velük találkozik azért, mert nem velem tölti az idejét (tudom, ez önzőség is.) Szeretnék teret hagyni neki, de ha 1 óráig már nem velem foglalkozik hiányérzetem van és a pillanatnyi magány miatt szorongok attól, hogy megbánthattam-e és emiatt már nem fog úgy tekinteni rám ahogy azelőtt.

De ezek mellett állandóan a másik fél kedvében akarok járni, ha szomorú fel akarom vidítani, szeretek örömet okozni neki, imádom megnevettetni. Rengeteget gondolok rá, sőt, szinte minden gondolatom ő. Állandóan bennem van a bókolási vágy, mindig késztetést érzek arra, hogy jóleső szavakkal illessem. Törődök vele, támogatom jóban rosszban. Vágyok az állandó bújásra, csókolózásra, közös időtöltésekre, mivel vizuális típus vagyok hamar el tudom képzelni az összeköltözést, közös hosszútávú életet is.

Amikor meghallom a hangját felpezsdülök, jó érzéssel tölt el, ellenben ha más lánnyal beszélek nem vált ki belőlem hasonló reakciót. Fontosabb számomra az ő boldogsága mint az enyém, képes vagyok áldozatokat hozni érte (pl. több műszakot vállalok csak amiatt, hogy többet találkozhassak vele, később fekszek le csak hogy többet beszélgessünk stb). Belemegyek olyan dolgokba csak az ő kedvéért, hogy boldoggá tegyem amikhez egyébként nincs kedvem/hangulatom, de az vezérel hogy ezzel örömet okozok neki. Vonzódok hozzá szexuálisan is, és inkább szenvedélyesen szeretkezni szeretek vele mintsem simán dugni. Alapjáraton maga a távkapcsolat gondolata megrémiszt, de mégis idővel ahogy egyre közelebb kerülök az illetőhöz már elfogadom a távkapcsolat tényét, és nem érzem akadálynak hosszútávon sem.. Szeretek vele romantikus dolgokat csinálni, imádom látni mosolyogni, jól esik amikor bókol stb.

Ő nekem a number one, van hogy (sajnos) a családomat, barátokat is elhanyagolom miatta.

A felsorolt dolgok minden lánynál jelen voltak, maximum 1-2 kivétellel (ami a több/kevesebb közösen eltöltött idő miatt is lehet)

Sokkal több érvet tudok a (szerintem) szerelem mellett felhozni, de mégis úgy gondolom hogy vannak intő jelek amik a kötődés felé döntik a mérleget.

Nem tudom pontosan, hogy voltam-e már szerelmes, csak feltételezni tudom..

Szerintetek az elmondottak alapján szerelmekben vagy kötődésekben volt részem?

Honnan tudom biztosra, ha valaki iránt szerelmet érzek? Mik azok az árulkodó jelek amik egyértelműen elkülöníthetőek a kötődéstől?