Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Észrevettétek, hogy manapság a párkapcsolatok úgy indulnak, hogy "fogjuk magunkat és járunk"?
Olyan, mintha mindenféle előzmény nélkül egyszer csak, derült égből elkezdődne a "nagy szerelem". Egyszer csak elhatározza a pár, hogy ők akkor innentől kezdve "járnak". Mintha egy varázsütésre történne minden, udvarlás, egymás fokozatos megismerése nélkül. Nincs benne "lélek". Kicsit olyan nekem ez az egész, mint amikor két bizniszmen üzletet köt és a partnerségi viszonyt megerősítendő kezet ráznak...
Nektek, így külső szemlélőként nincs ilyen érzésetek? Hogy a dolgok túlságosan "azonnal" történnek, nélkülözve az egymásra hangolódást? Ez lenne a modern kori "szerelem"? Nem véletlen, hogy sokan ma már "instant szerelemről" beszélnek?
Hogy látjátok ezt? Meg kell ezzel most már barátkoznunk? :(
Ha jól értem akkor neked az a bajod hogy vannak emberek akik nem az 1700-as klasszikus udvarlós modellt alkalmazzák ? Szüzesség a házasságig címmel.
"Hogy látjátok ezt? " Úgy hogy magánügy kinek mi köze hozzá hogy ki hogy éli az életét / kapcsolatait.
Ha a megfelelő embert találtad meg, az szinte az első beszélgetésetektől teljesen egyértelmű. Szerintem a "lélek" pontosan ebben van. Hogy nem azért szereted a párod, mert jajj hát ő is szereti a cicákat, van egy csomó hasonló hobbink, ő is 3 gyereket szeretne. Szerintem ez nem igazi szerelem. Maga a szerelem az az, amikor nem tudod megmagyarázni, de érzed, hogy vele minden jó lesz. Ahol hónapokig kell ismerkedni meg randizgatni meg összejárkálni ott egyik fél sem szereti igazán a másikat. Ha két ember szerelmes akkor a dolgok gyorsan történnek. Soha nem született még normális kapcsolatom több hónapos ismerkedésből. Minden hosszú távú, szerelemmel teli kapcsolatom "varázsütésre" történt.
És igen, nem mindenki köti az orrodra az ismerkedést. Nálunk is csak annyi tűnt fel az ismerősöknek, hogy derült égből egyszer csak együtt vagyunk. De a minden napos 2-3 órás telefonbeszélgetéseket, a folyamatos üzenetváltásokat soha nem látták.
Nem értem a problémát.
Több barátnőnmel is úgy jöttünk össze, hogy megismerkedtünk, randizgattunk, aztán egyszer csak összegabalyodtunk.
A "járás" során egymásra hangolódtunk, megismertünk egymást mélyebben, aztán vagy alakult valami vagy nem.
Ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna udvarlás vagy fokozatos megismerés.
De mi értelme lenne mindkettőnk idejét azzal rabolni, hogy én játszom a hős szerelmest, ő pedig játsza az elérhetetlent. Magukat szivatják, ha hosszú hónapok, évek után derül ki, hogy nem illenek össze, nem megy az együttélés, nem jó a stex, stb.
Minek?
Te mennyire érzed magad beavatottnak mások életében, hogy ezt így megállapítottad?
Honnan tudod hogy ők hogyan és mennyit hangolódtak egymásra, mi a kapcsolatuk előzménye?
Exemmel mi is "derült égből" jöttünk össze, mert bizonyos okokból nem hoztuk nyilvánosságra az első 2-3 hónapban hogy alakul valami. Semmi jele nem volt. A hozzád hasonló mindenlébenkanál okosoknak fogalma nem volt róla hogy mire összejöttünk, hónapok óta minden ébren töltött órában beszéltünk, többször randiztunk, egymás támaszai és bizalmasai voltunk és szerelembe estünk. Ők csak azt látták hogy karácsony után hirtelen együtt voltunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!