Nők a "saját korosztályomban a férfiak gyerekesek" dolgot hogy értik?

Megmondom őszintén, ugyan ennyire nem általánosítottam, hogy "MINDENKI" ÉS nem zártam ki a korosztályomat, amikor ismerkedtem, de olyan 23-24 éves korig elmondható volt az, hogy a srácok többsége kevésbé érett, mint a hasonló korú lányok / nők. Ennek sztem a fő okai a nevelésben keresendők, mert a lányoktól jobban elvárják azt már kicsi koruktól kezdve, hogy rendezettek, érettek, gondoskodók legyenek ("mer' az női munka" meg mert egy srác, ha semmi nem jön össze, testfelépítésből adódóan még elmehet nehéz fizikai munkára, a lánynak meg jobban be kell magát biztosítani). Folyamatosan az volt az élményem pl. gimiben, hogy ameddig a lányok egymás között komolyabb témákról beszélgettek, olvastak, addig a srácok tö9bbsége még 17-8 évesen, nem lepra szakmunkásképzőben is) rohadt almával me takonylabdával, papírgalacsinnal dobálja egymást... 22-23 éves korra meg sokkal több a feszt' csajozó, drogozó, ivó, partiállat srác mint hasonló nő.

A nők szerint az a gyerekes, aki nem tervez hosszú távra karriert, lakhatást, családot, sőt nyugdíjat, hanem csak élvezni akarja az életet, nőzik, haverokkal lóg, és/vagy valami hobbiba van belegárgyulva.

#23 és kapcsolatra miért akarnánk olyan pasit, aki nőzik, iszik, bulizik és a haverok az isten, a barátnő meg le van szarva? Az ilyenre jogosan lehet mondani, hogy gyerekes, ez nem sértés, csak még nincs kész elköteleződni és felelősséget vállalni. Élvezze nyugodtan az agglegény létet, de ne lepődjön meg, ha nem ilyennek akar egy nő szülni.

#25 én személy szerint soha nem kezeltem egy kapcsolatot futóként. Mindig olyannal jöttem össze, akivel el tudtam volna képzelni családot is. Ha nem tudtam volna, akkor minek együtt lenni?😅Én inkább voltam szingli, ha nem akadt megfelelő társ. De biztos vannak, akik fűvel-fával összejönnek unalmukban.

24. Persze. Én nem ítélkezően írtam, csak tényszerűen szándékoztam, hogy mire mondják, hogy gyerekes. Huszonévesen szinte természetesen kevés férfi van, aki családot akar alapítani. Már az nagy szó, ha valaki 18-20 évesen olyan továbbtanulást választ, aminél megnézi, hogy majd önmagát hogyan tudja fenntartani és utána nem kényszerpályán van. És persze a másik véglet is igaz, hogy az életet meg élvezni IS kell, és ez annak az ideje, mert mikor máskor? Nem kell egyetemistaként még önostorozó aszkéta tudatosságba menekülni. Kellenek a barátok és a hobbik is. Később is, csak szépen tolódnak az arányok. De elég kevés ember van, aki "ekkora korában" már felnőtt így értve. Szerintem a nők között is több, aki 25 alatt ugyan lehet, hogy az érzelmek miatt már szeretne fészket rakni, mert óvódásként is papás-mamást játszott és palotát rajzolt magának, de egyedül perszehogy nem menne neki, aztán ezt rátestálja, hogy de a férfi viszont legyen okosabb (azaz felelősségteljesebb és gazdagabb), aztán meg ha nem volt az egyikőjük se, akkor a királylányos terveivel mehet vissza a mamájához a gyerekszobába babázni. Ez igazából ugyanannyira gyerekesen felelőtlen, mint bulizni. Most persze tisztelet a kivételnek, de szerintem a tipikus egyetemistáknak még a fenekén a tojáshéj, akár férfi, akár nő és ez normális. Sajnos a családalapításhoz szükséges ideális biológiai kor, a pszichológiai kor és pláne az egzisztenciális feltételek nem feltétlenül vannak egyensúlyban. Nem véletlen hát, hogy a KSH szerint a nők többsége végül 27-28 éves kor között szüli az első gyerekét. Kár a férfiakra nincs ilyen adat, de gyanítom, ott pár évet rá lehet rakni. (És természetesen még akár 40 felett is vannak bármiért egyik párkapcsolatból a másikba sodródó nők és férfiak. És azt is el lehet fogadni, ha valaki így érzi jól magát, amíg nem sért ezzel mást.)

19: De, értettem. Viszont apának lenni sem az az ideális életkor.