Hatalmas szégyen 26 évesen itt tartani?

Teljesen úgy érzem,hogy gyerekcipőben járok az ismerkedés terén. Rengetegszer megfigyeltem már a tőlem fiatalabb és a velem egykorú fiatalokat. Megdöbbenve tapasztaltam azt,hogy belőlem olyan alapvető hiányosságok hiányoznak amik miatt sohasem lehet egyetlen egy nővel sem kapcsolatom. Kezdeném azzal,hogy kommunikálni sem vagyok képes a nőkkel, rettentő módon feszélyezve érzem magamat,ha egy nő a közelemben van és amellett se menjünk el szó nélkül,hogy saját megítélésem szerint a külsőm sem valami szép látvány. Hiába mondták már nekem többen is,hogy sokkal több van bennem annál mint amit gondolok magamról. Nem vagyok képes elhinni ezeket hogy mások talán nem látnak engem visszataszítónak. Az eddigi életem csak arról szólt,hogy minden energiámat arra fektettem,hogy hogyan próbáljak még távol maradni a nőktől mert nem akartam azt,hogy miattam kellemetlen helyzetbe kerüljenek. Ennek persze ma már én iszom meg a levét mert nők közelében sokszor rettegek és pánikszerű rohamaim vannak. Mindig azzal nyugtattam magamat, úgysem kellenék senkinek sem, lehet jobb is, ha nem ismerkedem mert annyira rossz és mérgező családban nőttem fel aminek köszönhetően elvonultam a külvilág elől és senkit sem akartam magamhoz közel engedni.