Miért nem sikerül, nem kellek senkinek?

34 évesen én is így érzek, férfiként. Nem vagyok jó senkinek, nem kellek senkinek. Már rég feladtam. Igen, nem vagyok helyes, ez van.

Pont ott tartok megint ahol mindig is, hogy tudom, hogy a nőknek csak a helyes pasik kellenek.

Van egy munkatársam, aránylag jól néz ki, de szegénykém enyhén fogyaték, és nem is tudja eltartani magát egyáltalán. Közmunkán vagyunk. Bár ha azt vesszük, per pill én se, de én szeretnék ebből kitörni, ő nem.

Őt nagyon irányítja az apja, meg a nagy nénje.

Na mindegy, vele állandóan beszélgetnek a nők, múltkor poénból rá írtam arra, akivel beszélget, keresztlányom legjobb barátnője. Erre közölte, hogy ő nem ismerkedik senkivel. Ugye ez az alap lerázó szöveg, ha nem jövök be neki. Hiszen munkatársammal ismerkedik. És valahol rohadt szarul esik. Lehet egy pasi fogyatékos, nem normális, ha jól néz ki, akkor is kell a nőknek. Azért egy fokkal jobb helyen vagyok, és még sincs esélyem semmire.

Van egy ex barátnőm, akivel mai napig beszélek, szeretem is, valamilyen szinten ő is, de még se kapcsolat. És már kezdek belebetegedni.

Mintha magaddal akarnál kiszúrni - "múltkor poénból rá írtam arra, akivel beszélget, ... Erre közölte, hogy ő nem ismerkedik senkivel. Ugye ez az alap lerázó szöveg, ha nem jövök be neki. Hiszen munkatársammal ismerkedik. És valahol rohadt szarul esik."

Ez kinek volt poén?

Tudod, hogy foglalt, ráírsz, elutasít és ez neked fáj.

Olyat keress és szólítsd meg vagy írj rá, akit még nem ismersz és tetszik neked.