Kisgyerekes szingli anyáknak mennyire nagy az elvárása?

A 3-as és a 4-es válaszolók annyira cukik. Tökéletesen bizonyítják a véleményükkel a red pill helytállóságát.

Nem engednek be "akárkit" az életükbe. Életükben először, ahogy kipottyant belőlük génkészletük 50%-ának hordozója, eljön az a pillanat, hogy a gyerek lesz az első, ők pedig a másodikok.

Ilyenkor pedig előjön a racionális gondolkodás. A pisis-kakis pelenkák, az éjjelente nem alvás, a test megváltozása, a fogak romlása, a szoptatás, az ezerfelé szakadás és a gyerekre való dolgozás rutinná válása és elfogadása után, hogy ez lesz még jó esetben 18-20 évig hirtelen már nem is lesz olyan távoli és elfogadhatatlan a prostitúciónak eme társadalmilag elfogadottabb, nemesebb és sokkal enyhébb formája, amikor egy pótapát keresünk a gyerekünknek és néha muszáj lesz ágyabújni vele.

Mégse a medence széléről hugyozunk a medencébe, mint mikor sugar babyként nyíltan árazzuk be magunkat, de még a fürdőgyatyát sem húzzuk le a víz alatt, mint az aranyásók, így társadalmilag pont beleillik a képmutató ájtatosmanóságba, ami most úgyis divat a píszí woke világban.

Kedves 21-es, bizonyára engem is cukinak találsz majd, de átéltem mindezt, és a racionális gondolkodás nem vezetett prostitúcióhoz esetemben, még szerinted társadalmilag elfogadott és dicsőített szinten sem. Sokkal inkább az életem és a karrierem felülvizsgálatához, és a megváltozott élethelyzethez igazításához.

A férjem egy balesetben halt meg, amikor a kislányunk 5 és fél éves volt. Az első kb. 8-9 évben fel sem merült bennem, hogy bárki a férjem helyére léphetne, tavaly óta elméletben már gondolkodtam a kérdésen, és ahogy az általad lecukizott 3. és 4. válaszoló, én is úgy gondolom, hogy sokkal magasabbak lennének az elvárásaim, mint mielőtt anya lettem.

Alapvetően a kérdésfelvetésedet sem értem. Miért lenne a lányomnak szüksége egy pótapára? Lát elég apaképet a családban és a baráti társaságban, szeretett édesapját pedig úgysem tudná pótolni senki. Mivel azt írod, hogy a potenciális pótapával "néha muszáj lesz ágybabújni", ezért feltételezem, hogy azt gondolod, hogy egyedülálló anya nem egy olyan partnerre vágyik önmaga számára, akivel önként, örömmel létesít szexuális kapcsolatot, hanem valamiféle eltartóra. Nem tartom kizártnak, hogy valóban létezik ez a jelenség, főleg alacsonyabb iskolázottságú és rosszabb anyagi helyzetben élő rétegeknél, de semmiféleképpen nem általános érvényű.

Én, ha partnert keresnék, magamnak keresném, és ha nekem megfelel, akkor is csak akkor kezdenék bele egy kapcsolatba, ha a a lányommal is megvan az összhang. Az elmúlt 10 évben felépítettem egy olyan életet, amely mind egzisztenciálisan, mind logisztikailag biztos alapokon nyugszik és érzelmileg biztonságot ad. Bolond lennék ezt felborítani.

22-es, a szöveged alapján inkább te nem kellettél senkinek, már bocsi.

Az isten irgalmazzon az ilyen nőktől😂.

Hááát,nem semmi gondolatokat írtatok itt sokan.

Egy dolog ami mindenképp ide illik.

Nem kell 20-onévesen "véletlenül" teherbe esni és nem kell nősülni-férjhez menni. Az életben van bőven elég "kötelezettség".

A felelősségvállalásból érzelem-vonzódásnak semmi értelme.

"Jól kijövök a kisgyerekekkel, nem gond más gyerekét felnevelni."

Reálisan hangizik, ja, nem. Oszt mosogatni szeretsz-e?