Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak én érzem így, vagy tényleg egyre nagyobb tabu a szeretet/vonzalom?
Nem is tudom melyik a legmegfelelőbb szó amit a főkérdésbe illesszek. Valahogy a legtöbb társas interakciót formálisabbnak érzem mostanában mint korábban.
Lehet hogy nem a megfelelő helyeken mozgok a mindennapokban, de idejét sem tudom már hogy mikor láttam egy párt kézenfogva sétálni, egy puszit, vagy bármilyen nyílt kifejezést a szeretetre két ember között.
Nem azt mondom hogy minden boltos nénit szájon kell csókolni, de valahogy olyan ridegnek érzem a közhangulatot. Nem is tudom például hogy voltam-e valaha fültanúja annak, hogy valaki megszólított volna valakit puszta ismerkedés céljával.
Egyre vastagabbnak érzem a jeget amit át kell ütni.
Most egyetemre járok, de itt is a hallgatók döntő többségét rettentően felületesnek és formálisnak gondolom. Valószínűleg a covid is benne van, de mintha az emberek kiestek volna a társas ritmusból. Nagyon sok szemmel láthatóan szorongó embert látok.
Jogos, hogy nehéz néhány évet tudunk most magunk mögött - és még egy darabig előttünk - de az élet sosem gondtalan.
Szingli vagyok, és kicsit úgy érzem hogy nincs az a tér és idő ahol potenciális partnerekkel tudnék találkozni és/vagy megismerni. Van egy bejáratott heti rutinom, amibe ezt valahogy bele kéne illesztentem.
Az online társkereséstől nagyon ódzkodok. A Facebook marketplacen is rengeteg agyzsibbasztó interakcióm vannak, el se merem képzelni ugyanezt a párkeresési piacon.
Simán lehet, hogy kisebb a buborék amiben élek mint gondolom, de ezek most a benyomásaim.
Ti hogy vagytok ezzel a gondolattal? Mik a tapasztalaitok mostanában?
válasza:
válasza:Csak te érzed, akik szeretik egymást nyilván meg is érintik. Nagyon felesleges a Covid-ra fogni, egy pár szexel is, minden testnedvük érintkezik, attól, hogy betegek lehetnek biztosan nem fogják vissza magukat.
A boltos nénik lesmárolását hagyd ki, de az egyetem pont az a terep, ahol ismerkedned kellene, később sokkal nehezebb lesz!
válasza:Nem tudom, az én kisugárzásommal valami komoly gond van, mert ha véletlenül úgy alakul tuti hozzám szólnak, pedig én igazán nem akarom.
A minap egy fél órát álldogáltam egy bevásárlóközpont előtt, mert vártam valakit. Fülhallgató, telefon kombóval "védekezve", ennek ellenére ketten szóltak hozzám. Pedig aztán bárki mást is választhattak volna.
Szóval, én azt tapasztalom, hogy így is túl közvetlenek az emberek. Bár tény, hogy jellemzően az idősebb korosztály ilyen gátlástalanul nyitott.
Ismerkedni valóban nehezebb lehet, elvégre a többsége a fiataloknak bebújik az okoseszközök mögé. Én speciel nem fognám a covidra. Ez természetes velejárója a városiasodásnak és a technológia fejlődésének. Egyre könnyebb és kényelmesebb elbújni. Egyre kevésbé ismered a környezetedben élőket, mert egyre többen vannak. A hangos és felgyorsult világban jólesik az otthon békéje, a menet közben is igénye van sokaknak az önmagukkal töltött időre.
Én speciel mindig is zenéthallgattam, régebben könyvet, vagy ebook-ot olvastam. Ma az okostelefon van a kezemben. A cél és a végeredmény azonos. Aztán, sokan ennek ellenére is engem találnak meg.
válasza: válasza:Igen, én is így látom, ahogy írod.
Az online világ térhódítása, az állandó telefonnyomkodás miatt, már a fiatalabb generáció nem is tud megfelelően kommunikálni, ismerkedni, értelmezni a jeleket.
Már nem az van, hogy teszek a dolgokért, hanem nekem ez jár attitűd.
Nincsenek elmélyülések csak felületes létezések és kapcsolatok.
Ha egy szép pár is együtt van, nem egymásban vesznek el, hanem a mobiljukban.
válasza: válasza:#6: Meg olyan konyhapszichológusok, tudósok, mint Eric Berne vagy Philip Zimbardo, esetleg Csernus Imre. Oh wait...
Fun fact: Bár jól esik abba ringatni magad, hogy a vonzalom is valami földöntúli dolog és nem egy sima biokémiai reakció, a feromonok és a hormonok játéka, vagy hogy a barátaid csak azért "önmagadért" és nem pedig a TULAJDONSÁGAIDÉRT kedvelnek, mert nem játszik szerepet a dologban az anyagiasság és a szívességek is nagyjából azonos arányban vannak oda-vissza.
Olyan nincs, hogy önmagadért szeressen bárki, hiszen önmagadat reprezentálod kifelé, önmagadat csak te ismered, kifelé bizonyos tulajdonságokat illetve megnyilvánulásokat látnak belőled. Ebből alakul ki bennük egy kép.
Mikor önmagukról és önazonosságról beszélünk az alatt azt értjük, hogy miért kell nekem olyan társadalmi normáknak megfelelnem, aminek semmi értelme, illetve a 21. században miért vált társadalmi normává olyan tulajdonság, stílus, aminek szintén semmi értelme semmilyen értelemben, kizárólag valaki profitot termel belőle, mert életérzéssé teszi, hogy így vagy úgy kell élni meg rendelkezned kell bizonyos javakkal, különben nem is vagy teljes értékű ember.
Ez az, ami alapvetően káros társadalmilag és igen, kihat nem csak a gazdaságra (ahol logikátlanul magas jövedelemre tesznek szert olyan emberek, akik kizárólag a Maslow-piramis csúcsait elégítik ki, szolgálják ki, míg az alapokról megfeledkezünk, elhanyagoljuk, alulértékeljük), hanem a párkapcsolatokra és bármilyen emberi kapcsolatra is.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!