Szerintetek mit gondolhatnak rólunk a szüleink hogy nincs egy párkapcsolatunk barátnő, barát se nekem 31 évesen se húgomnak 26 évesen?

10-esnek: 7-es vagyok. Csakhogy legtöbbször gyerekkorunkból adódik az, hogy hogyan működünk és miért úgy. És feloldozást ad az, ha nem minden a "mi" hibánk és megismeri az ember önmagát és rájön, hogy nem ő van kezdettől fogva elromolva, hanem nem sajátított el bizonyos képességeket. Tapasztalatból beszélek, tesvéremnek és nekem sincs párkapcsolatom és bizony a szülőktől látott, pontosabban nem látott minták miatt, mert olyan traumatikus környezetben nőttünk fel. És ez nem primitív másra mutogatás, hanem tényfeltárás. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy a törökök szállták meg magyar királyságot annak idején az mások hibáztatása lenne, miközben a tényekre jövünk csak rá a fennmaradt jelekből. Csak az a fontos, hogy jó következtetéseket vonjon le ebből az ember, de tudja, hogy mi miért történt.