Mennyire fontosak ezek a szempontok ismerkedéskor?

26 éves vagyok, mind nagyon fontos. Külön külön is kizáró tényezők lehetnek a felsoroltak, együtt pedig gyakorlatilag azt eredményezik, hogy eszembe se jusson a pasi, mint potenciális pár.

"legalább külön lakjon a szülőktől" talán az egyetlen pont, amiben elnéző tudnék lenni, ha egyértelmű igénye van költözni a szülőktől és nem nyalatja ki a hátsóját az anyjával, egyértelmű számára a munkamegosztás és max annyi idős, mint én.

Autó nem feltétlen fontos, én se használom napi szinten a sajátom, emellett, mivel nekem van, tudjuk azt használni nyaralás, bevásárlás stb. során. De a jogsi legyen meg, vagy a nagyon nagyon közeli tervek között.

"rendelkezzen egy aránylag formás felsőtesttel"

Felső és alsó testtel is. Egy átlagos, arányos alkat, vagy annál valamivel erősebb természetes izomzat az, amire nekem igényem van. Te rohadt sovány vagy.

"legyen élete ne csak munka és a hobbija legyen az egész életét kitöltő elfoglaltság" barátok, utazás, stb. azért a számomra fontos. Kérdés, mi a hobbi és úgy általában mennyire punnyadós, begubózós a pasi. Én nem szeretem a nézzünk filmet (mindig!) mert az milyen romcsi, meg olcsó, meg megmozdulni se kell hozzá és így még emberek sincsenek, akikkel időt kéne tölteni féle pasikat. Nekem fontos a család, a barátok és a velük való közös programok, a túrázás, utazás és ezek mellett a hobbik.

"legyen anyagilag rendezett (gondolok itt normális ruházat,haj néha férjen bele egy kis szórakozás stb)"

Nagyon nagyon alap.

3, külön élek, van jogsim és autóm. Átlagos arányos alkatom van, homokóra, szép arc, rendezett, szép ruházat, rendezett frizura, belefér a szórakozás is a keretembe, mint írtam a barátok, túra, olvasás és egyéb hobbik mellett. Képes vagyok az önálló életre, rendben tartom a lakást, ellátom a háziállataimat és szintén napi 8 órában dolgozom. Van két diplomám és egy biztos állásom, ami mellet bébiszittelek plusz pénzért.

Semmivel nem írtam több elvárást, mint ami nálam is adott.

21 éves vagyok, a párom 22.

-legalább külön lakjon a szülőktől

Ezt nem várom el. Azt viszont igen, hogy legyen meg az akarat a költözéshez illetve legyen képes az önellátásra.

/párom kolis/

# én is kolis vagyok #

-legyen autója és jogosítványa

Nem várom el az autót sem a jogsit.

/páromnak van jogsija, kocsija nincs/

# nekem is van jogsim, kocsim nincs/

-rendelkezzen egy aránylag formás felsőtesttel (sajnos alig 50 kg vagyok a 180 centimhez,de nem tudok hízni egyszerűen)

Ez sem kell. Nekem tetszen. Ez pedig nagyon változó, tetszett már vékony, sportos meg duci srác is.

/párom vékony, sportos, de nem mondanák formásnak a felsőtestét. Mondjuk 70 kg a 180 cm-hez. Nekem nagyon tetszik, elég erős stb.

# én is vékony vagyok és sportos #

-legyen élete ne csak munka és a hobbija legyen az egész életét kitöltő elfoglaltság

Ha van hobbija akkor már van élete. Bár elvárom, hogy legyenek barátai, ne csak én legyek a szociális elfoglaltsága.

/ Páromnak van élete, sok barátja, hobbija, és a munkáját is szereti/

# Én ugyanígy, de egy fokkal kevésbé széles a haveri köröm. A baráti viszont szélesebb. #

-legyen anyagilag rendezett (gondolok itt normális ruházat,haj néha férjen bele egy kis szórakozás stb)

Nem kell ennek konstansnak lennie. Nagyon megértő vagyok a csóró egyetemistákkal szemben. De persze normális ruházat, haj? (hajmosás és néha vágás, ha más nem én levágom. Vagy mit kell egy hajon még csinálni srácoknak? Eddig eléggé alap). Szórakozás is férjen bele. Egy spontán randi, mozi, kocsmázás stb.

/# mindketten teljesítjük ezt#/

Ennél sokkal több/más elvárásom van. Pl kommunikáció, figyelmesség, intelligencia, hasonló vágyak és tervek, humor egyenlőség stb stb

26 éves vagyok, 4 éve teljesen külön élek, a szüleim támogatása nélkül. Mikor még otthon éltem, nem igazán csináltam ügyet abból, hogy a srác külön él-e, de szerintem normális esetben idővel mindenkiben kialakul az igény az önállósodásra, amiért így vagy úgy meg is tesz mindent. Az hiányozna, ha az illetőben nem lenne meg ez az érzés. Ha inkább a kényelem lenne neki szimpatikus, minthogy a maga ura legyen. Akkor biztos, hogy nem illünk össze. De megértem, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben ez nem mindenki számára kivitelezhető. Úgy mondom, hogy ha lenne lehetősége függetlenedni (mert például összeköltöznénk), halogatná. És az is nagyon zavarna, hogy amíg otthon van, ha fizikailag nem is, legalább anyagilag nem akar függetlenedni a szüleitől és kivenni a részét a ház körül teendőkből és az anyagiakból. Szerintem onnantól, hogy valaki keresőképes felnőtt és megszerezte az első végzettségét, ez nagyon alap kellene, hogy legyen. Aki ezt nem teszi, az a szememben nem tiszteli a szülei munkáját. Valószínűleg az enyémet sem fogja.

Nincs autóm, sem jogsim, próbáltam szerezni, de bepánikolok vezetés közben, nem vagyok való városi forgalomban, mert csak én leszek az akire anyáznak. :D Már attól is kellemetlenül érzem magam, ha valaki elkezd gyorsabban vezetni pl autópályán. Pedig a hullámvasútra szívesen felülök. Nem várom el, hogy a párom hurcoljon, kiváló helyen lakok és a saját életem is megoldottam autó nélkül. Nem keresek gondnokot, aki kisegít a "fogyatékosságomban".

Nem várok szobortestet, én magam is aktívan sportolok, de feszélyezne. A vékonyak nem az eseteim viszont. Egyszerűen nem szeretem, ha valaki törékeny, kisfiús hozzám képest. Ha kicsit ducibb, az nem zavar ennyire, de nem szeretek egy férfi mellett nagydarabnak tűnni, mikor tudom, hogy egyébként nem vagyok az. Olyan kellemetlen, feszélyező érzés, mintha egy fitnessmodellel kellene lennem. Szép-szép, de nem lennék felszabadult, márpedig a szexben az a lényeg, nem az, hogy a másik teste tökéletes legyen. Szerintem.

Ez a "legyen élete, ne csak a hobbi és a munka" dolog nekem magas. A hobbi miért nem számít életnek? Nyilván ha van valaki aki fontos az életében, azért az a normális, ha szán rá időt, de mi mást kellene csinálnia még? Mi mást lehet csinálni még? Takonyrészegen csúszni a körúton vagy...? Nekem is csak a hobbi és a munka van, minden amit csinálok az életemben, valamelyik kategóriába beleillik.

Az a szint, amit említesz, szerintem anyagilag elvárható. Ez azért nem nagy költség, mondjuk az alap szükségletek (kaja, rezsi) mellé olyan havi plusz 50 ezer és akkor sokat mondtam. Nem is annyira pénz kérdése, inkább igényesség.

Összességében azt érzem, hogy nem a képesség hiányzik, hanem az igény benned arra, hogy így élj. Félre ne érts, nem kell így élned, ha ez nem te vagy. De nem lenne melletted elégedett olyan, akiben természetesen megvan a vágy olyan dolgokra, mint az ápoltság, jó megjelenés, önállóság, függetlenség.

Én ilyen vagyok és szerintem nálam itt bukna ez a dolog. Pont úgy, mint ahogy sok lusta, munkáját utáló, tanulni nem szerető emberrel kapcsolatban is bukik. Én ragyogok, mikor a szakmámról kérdeznek és nem tudom megtalálni a közös hangot azzal, aki a hétköznapokban csak túlél és mindenbe a minimumot teszi.

Ez nem lenézés, ez egyszerűen más működés.

#1

Dehogynem, a leírtakat már egy 21 évesnek sem nagyon nézik el.