Nem sokkal jobb Indiában, ahol a szülők választanak racionális szempontok alapján társat az embereknek?

Részben igen-részben nem. Hatalmas ellentétek, pl vallási :), vagy anyagi nem lesznek az friss házasok közt, viszont ha nem szeretik meg egymást, akkor egy életre boldogtalanok lesznek.

Az önként választott társsal nagyobb az eséyl a boldogságra, de a nagy különbségek miatti válásra is. Tudja a fene, hogy melyik a kevésbé kockázatos módszer.

Szerintem már ott sem a szülők vâlasztanak társat az értelmiség körében.

Amúgy gobdolom, hogy introvertált srác vagy. Gondolj bele, ha egy gyúrós, bulizós instacsajt választanának melléd és nem tiltakozhatnál. Ha nem akarnád, hogy megcsaljon, akkor este gyakorizás helyett mehetnél gyúrni meg utána bulizni, aztán, mikor ő másnap 10-től forgatja az első videóját, te mehetnél 8-ra dolgozni, 4-6 óra alvás után.

Hétvégente meg fizethetnéd a luxus szállodákat a videós helyszíneken, nehogy megcsaljon.

Mondasz valamit. Állítólag nálunk több a válás. Mert a házasság meg a szerelem az két különböző dolog. Lehet, hogy halálosan szerelmes vagy valakibe, mert olyan a kisugárzása, vagy annyira jó vele a szex, de közben szórja a pénzt, megcsal vagy nem jár el dolgozni stb.

Ott elfogadják azt, hogy így házasodnak, és nem is lázadnak ez ellen. Hacsak a szülők nem 40 év korkülönbséggel keresnek a lányuknak férjet, nem nyúlhatnak annyira mellé.

Egyébként nagyanyámnak is a szülei választottak párt, 8 gyerekük lett, 40 évig éltek házasságban. Nagyanyám azt mondta soha nem volt senkije a papa előtt. Szóval ő nem igazán tudta, hogy milyen az a szerelem. Illetve azt mondta, hogy papa nagyon szerette őt, udvarolt neki, tenyerén hordta, szóval megszerette őt. Amikor anyám közölte vele, hogy válik, sírva fakadt, és mondta, hogy hogy lehet az, közös gyerekeik vannak, velük mi lesz. De anyám mondjuk pont lesz.arta, hogy mi lesz a gyerekekkel.

#5 Akkor szerencséjük volt. Nekem a dédnagyanyám alkoholista volt, de ugye nem lehetett válni, elitta a vagyont.

A nagymamám borderline szindrómás volt, de nagypapám nem vált el, mert nem volt szokás. Ezért apumnak is olyan pszichológiai kórképe van, hogy háromból két gyereke pszichológushoz jár miatta, és nem vagyok benne biztos, hogy előbb-utóbb nem lenne-e jobb egy pszichiáter, vagy a harmadik gyereknek nem kéne szintén pszichológus.

A nagybátyámnak is kéne, neki 4-ből 3 gyereke jár(t) pszichológushoz + családterápiára.

Idealizáljuk még ezeket a régi családmodelleket kicsit.

A mai se jobb, az emberek többsége ugyanúgy szarul választ, mint amikor a szülei választottak helyette.

Amúgy érdemes megnézni pl a régi királyok, királynék házasságát. (Róluk maradtak fent elég részletes leírások.) A legeslegtöbb esetben képesek voltak összecsiszolódni bőven. Nem voltak a boldogsági/boldogtalansági arányok semmiben rosszabbak a maiaknál.

#6: Attól, hogy akkoriban még piócákkal meg szenteltvízzel gyógyítottak, népi sport volt a b..ziverés és a mentális betegségekre úgy tekintettek, hogy "túl jó dolgod van, szedd össze magad", illetve ha kilógtál a társadalmi szerepek által rád erőltetett sorból, akkor már megszóltak, tök mindegy, hogy azért, mert nem jártál templomba és nem gyakoroltad a vallást vagy fiús lány voltál, aki mérnök vagy szerelő akart lenni, esetleg lányos fiú, aki nőies szakmát választana magának (miközben hetero), attól még nem kell MINDENT elvetni, ami akkoriban pozitív is lehetett volna.

Főleg, hogy teljesen jól megfogalmaztad te is félig, hogy az akkori viszonyok miatt volt olyan az elrendezett házasság is.

De akkor kérdezek mást:

Attól, hogy a jelen korban ezt tartod természetes állapotnak, amúgy miért gondolod feltétlenül jobbnak, hatékonyabbnak vagy bármi egyébnek azt, hogy két fogalmatlan agyhalott tini kerülgeti egymást, mint a forró kását, csalódnak, össze-vissza kavarnak mint az állatkerti állatok, csak a főemlősi intelligenciánk komplexitása miatt ez nem lecsillapodik, hanem csak eszkalálódik idővel, mert a legtöbb embernek egyre nagyobb múltja van, amit hordoz magában. És ez teljesen mindegy, hogy pozitív, negatív vagy semleges, attól még minden esetben rányomja a bélyegét az utána következő kapcsolatokra.

Nem jobb az, ha az elődök - feltételezve, hogy NORMÁLIS emberek, de ugyanez akkor ráhúzható minden más egyébre, ugyanis jelenleg is lehet drogos, iszákos, dohányzó anyád, aki így hordott ki téged vagy autoriter állat, gyerekmolesztáló, bántalmazó vagy enyhébb, de általánosabb dolgokat említve szimplán elcseszett gondolkodású, fejlődésképtelen, akire nemhogy felnézni nem lehet, de reméled, hogy nem fog rámenni minden vagyonod öregkorodra a pesztrálására - az élettapasztalatuknak köszönhetően egyfajta bölcs professzorként, guruként eldöntik, vagy akár csak opcionális javaslatot tesznek, hogy Julcsi összeillik Gergővel, Gizi meg Bélával?

Tudod, mint mikor a normális apa elvisz edzésre és te minden sejteddel tiltakozol ellene, de mikor 8 danos mesterként megvéded a barátnődet egy 6 tagú bandától, akkor utólag megköszönöd, hogy apád olyan erőszakosan erőltette ezt az izét.

Vagy mikor iskolába nem akarsz menni, mert korán van meg rossz az idő. Vagy csokit ennél egészséges ételek helyett. Vagy mesét néznél tanulás helyett.

#8 Szerintem azért előnyösebb, mert te jobban irányítod az életedet. Nem fogja a szülőd ráderőltetni a haverja gyerekét. Ki tudsz lépni a szülői mintákból, esélyt kapsz arra, hogy ne ugyanúgy élj, mint a szüleid.

Igen, ez fájdalmas is tud lenni időnként. Azzal pl. nem értek egyet, hogy folyton lefelé viszik a szexuális beleegyezés korhatárát, mert amíg a szülő felelős a gyerekért, addig az ne csináljon gyereket felelőtlenül, ne dugjon fűvel-fával.

De, az emberek többsége fősuli/egyetem után házasodik. Milyen jogon szólna bele egy 23-30 éves ember párválasztásába egy szülő, aki 5-10 éve tőle külön él?

#9 +1 Honnan ismerne anyám/apám olyan embereket, akiknek a gyerekükkel jól kijönnék? Honnan ismernék a gyereket? Én egyetem alatt kb. 300-500 embert ismertem meg, kb. 60-70 srácot jobban (mondjuk haver szinten).

Most a férjem öccsének próbálunk lehetséges barátnőjelölteket találni az ismerősi körben, akik 4 évvel fiatalabbak. Iszonyat nehéz, mert keveseket ismerünk, és egyáltalán nem az ő érdeklődési köre/értékrendje szerinti egyik lány sem.