Miért lett napjaink szent grálja a társkeresésben is az önfejlesztés, mikor minél mainstreamebb egy ember, annál könnyebben talál párkapcsolatot vagy szexpartnert?

Voltak benne tök jó részek , bizonyos pontonokban én magamra is ismertem.

Nem szabad túltolni a tèmàt, nem szabad àtmenni full sznobba , az önfejlesztès során meg kell tanítania èlvezni az èletet.

2.

Legalább fogalmazott, ami a mai "írás van nehéz, óvasás van időigényesség, betű van bonyolút" világban nem feltétlen baj.

Magadat fejleszteni ezerféle módon lehet, nemcsak ilyen ezo-spiri meg hustle culture módon - nem leszel egy kis önfejlesztésről hirtelen szuperokos meg a munka hőse. Azt be kell látni, hogy több férfinek kell annyira a szex érzelmek nélkül, mint nőnek, és a nők jobban szűrnek komoly kapcsolatra való ismerkedéskor. Ha egy férfi valamiért nem vonzó a nőknek, és mégis akar kapcsolatot vagy dugni, és nem akar a dugásért fizetni, akkor bizony nem ár megnézni, hogy miben tud fejlődni (de ugyanez vonatkozik az élet minden területére - hogy elkezdesz nekiállni nyelvet tanulni, ha látod, hogy a munkaerőpiacon jobb esélyekkel indulsz nyelvtudással; hogy elkezdesz egészségesebben enni és edzeni, ha már akkora a túlsúlyod, hogy mozogni nem tudsz; hogy megtanulod, min spórolj, ha kifolyik a kezed közül a pénz).

Van, hogy összesen annyiben kell fejlődnie az embernek, hogy igényesebben öltözik. Van, hogy abban, hogy nem nyilvánosan smúzol egy buliban mindegyik csajjal, és csodálkozik utána, hogy az 51.-nek nem tetszik, hogy ő volt az 51., akihez odament "udvarolni" dugás reményébben. Van, hogy abban, hogy önkritikát gyakorol, hogy a saját helyzetében nem fog a 10/10-es insta-fitnesz bébi az ő karjaiba hullani és végiggondolja, hogy tényleg ez tetszik-e neki, vagy belevere a fejébe a média meg a haverok. Van, hogy abban, hogy egy normális Tinder-profilt ír, és jobban odafigyel a helyesírásra. Van, hogy abban, hogy milyen szöveggel és milyen testbeszéddel megy oda ismerkedni (és ebbe nemcsak az tartozik bele, hogy bunkóságokat és szexuális megjegyzéseket ne mondjon... hogy pl. ne legyen nyálasan túlbókolós, ne legyen görcsös, ne állja el a nő útját).

Ill. még az is hozzátartozik, hogy végig kell gondolni, hogy bizonyos dolgokat be akar-e vállalni azért, hogy nagyobb legyen a merítés és több embernél legyen esélye. Én pl. nőként tudatosan végiggondoltam azt, hogy akármennyire is szerettem a rövid hajamat IS, hosszabban fogom hagyni, mert több férfinak tetszik a hosszú és azoknak általában jobban, amilyen típusok nekem tetszenek (nyilván ha utálnám a hosszú hajat magamon, akkor nem hagyám úgy, de nem szeretem jobban, mint a rövidet)... vagy hogy idenis összespóroltam a pénzt fogorvosra, amiért a szüleimtől genetikai hulladék minőségű fogakat örököltem és ki kellett húzni fogat normális ápolás mellett is, hogy az pótolva legyen, pedig bőghettem volna a sarokban, hogy fogadjanak el így is, mert nem az én hibám volt. Vagy épp a PCOS-em mellett felszedett túlsúlyt leadni - nyilván eü. oka is volt, de az is benne volt a pakliban, hogy így több férfinak fogok tetszeni (mert engem amúgy a túlsúly nem riaszt el meg nem undorít úgy sem magamon, sem máson, mint sok embert).

Ugyanígy, egy férfi is mérlegelheti, hogy pl. felköltözik-e egy olyan városba, ahol több nőből tud válogatni. Hogy nekiáll-e diétázni és edzeni (ha otthon edzés, akkor is). Hogy képezi-e tovább magát, ha azzal lehet, hogy jobb állást tud szerezni.

Ne specializáld magad túl egy bizonyos szintnél. Ennyi.

Amúgy meg az emberek (férfiak, nők is) mindig is a könnyen elérhető, az átlagtól nem túlzottan eltérő, az átlagos halmazon mégis belül mozgó, mérsékelten érdekes emberekre buktak, egy kevéske szerethető hibával. A "túl érdekes" nem érdekes, vagyis taszító. Paradox, de így van. A legtöbb embernek beindítja a kisebbrendűségi komplexusát egy tökéletesen specializált, tökéletesen ki-önfejlesztett, maximálisan tudatos ember.