Hogy tudnám elengedni a témát?

Sehogy nem tudod elengedni, önmagad elől nem tudsz elmenekülni. Minél tovább töltöd ki pótcselekvésekkel az életedet, annál durvábban fog visszaütni.

22 évesen még viszonylag fiatal vagy, ne juss el oda, ahova én, hogy elmúlsz 30 és bezárul minden kapu (mármint amennyiben olyan hihetetlen nagy elvárásaid vannak, hogy gyerektelen, gyereket nem akaró nővel legyen olyan kapcsolatod, ami nem az anyagiakról szól, hanem mindketten eltartjátok saját magatokat és sokat szexeltek).

A fizetős nőkkel nem járnál jól, mert elfogyna minden pénzed, arra dolgoznál napokat, hogy 1 óra alatt elpazarold azt a pénzt és csak addig lennél érdekes számukra, amíg adod nekik a pénzt.

Fizetős nőkkel is úgy érdemes foglalkozni, ha van annyi pénzed, mint Hugh Hefnernek volt, akkor tudsz olyan életet élni, hogy még pénzt is csinálsz az életstílusodból.

Ha egyszerű dolgozó vagy, akkor csak rákattansz, mint a drogokra. Az elején feldob a havi 1, aztán a heti 1 kell, utána meg már naponta kéne és beleszeretsz az érzésbe, hogy ott van melletted valaki, akit megölelhetsz, aki a szeretet illúzióját adja.

A fizetős nők azoknak a férfiaknak valók, akik érzelemmentesek, pont az olyanoknak, akiknek általában nincs bajuk a csajozással, akik a munkahelyen is megbeszélik, hogy kit milyen pózban, hogyan dugnának meg, hogyan élveznének bele meg ilyesmi. Hiszen ott a tranzakció pariban van, a nő testét valóban használják, amiért megkapja az ellenértéket pénz formájában.

De a mi esetünkben inkább egy kedves, aranyos pszichológuslány szerepét töltené be a fizetős, arra meg nagyon kevesen alkalmasak és az olyan 60 ezer/óránál indul, de ez sem garancia arra, hogy szimpatikus is leszel neki.