Miért mondogatja mindenki, menj el csajozni, keress egy barátnőt?

A világ rondasága vagyok, sose volt közöm nőkhöz. Nem vagyok incel, abszolút nem haragszom rájuk, ha belenézek a tükörbe egyetértek velük, néha magamtól is megijedek. Ez az úgymond csúcsformám, amit öltözködési tanácsadás, jó minőségű ruhák vásárlása, borbély szalon, súlyzós edzés és egyebek után hoztam ki magamból (170 cm / 70 kg vagyok). Az a kategória vagyok, akivel még egy romatelepi fogatlan, 70-es IQ-jú nő se jönne el randira. Szüzesség elvesztésének reményében egyszer felkerestem egy lakásban dolgozó prostituáltat. A visszajelzések alapján kedves, jófej, nekem ez volt a lényeg. Amikor kinyitotta az ajtót és meglátott, akkor azt mondta, hogy ne haragudjak de nem tud fogadni és gyorsan becsapta az ajtót. Szóval még a prostik se, még pénzért se. Ez a kategória vagyok így összefoglalva. Minden családtagom és barátom állandóan azzal nyaggat, hogy menjek el csajozni, keressek barátnőt aki hozzám való, stb. Hát ha próbálkoztam is a múltban, nem szépségkirálynőknél tettem, de mindenki elutasított. Még olyan is aki amiatt volt lelki beteg, hogy őt még soha nem hívta el pasi randira a súlyfeleslege miatt és egy randimeghívásra vár.

Hogy gondolják ezt a csajozást? Aki minimum átlagos, el se tudja képzelni milyen ez. Amikor ha kénytelen az ember pl munka miatt egy csinosabb nővel beszélni és annak szinte feljön a hányás a torkán és ezt nem is leplezi. Ma volt ilyen élményem. Mekiben két üres pult volt, két csinos lánnyal. Odamentem az egyikhez. Aztán miután elmentem még mojoltam és akkor hallottam, hogy azon nevetgélnek, hogy azon izgult a csaj, hogy nehogy hozzá menjek oda.

Mit kéne csinálnom, hogy felfogja az ismerettségi köröm, hogy nekem nem lesz soha barátnőm? 32 éves vagyok már! Hiába mondom nekik, számukra ez elképzelhetetlen. Az összesnek az a legnagyobb baja, hogy hogyan ne csalja meg a párját, mert annyi lehetőség adódik manapság.