Miért maradnak ennyien egyedül terhesen?

Most akkor terhes nőként egy sokadik lehetséges ok; egyszerűen érzelmileg ez egy nagyon nehéz időszak. 9 éve vagyok a férjemmel, tervezett gyerek, szeretjük egymást. Mégis sokszor teljesen furcsa dolgokat érzek, zavarnak benne olyanok, amik korábban soha, ingerlékenyebb vagyok, kb bármin össze tudnék vele veszni, vagy bármin el tudnám sírni magam. Vagyis vannak ilyen napok, pl a mai is. Szegény férjem semmi rosszat nem csinál, a hobbijával foglalkozik ahogy máskor is esténként. Én meg egyedül vergődöm, hogy miért nem veszi észre, hogy most azt akarnám, hogy mellém bújjon és megöleljen. Pedig amúgy tudom és vallom, hogy néma gyereknek anyja sem érti a szavát, azt is tudom, hogy most én vagyok a néma gyerek. Mégis végtelenül nyomorultnak érzem magam.

A mázli, hogy én elég racionálisan látom magamat és az érzelmeimet, ezért nem keresem a konfliktust vele. De simán el tudom képzelni, hogy sok kapcsolat tropára megy ebben az időszakban ha a nő ezt így mind a férfira zúdítja, és ha a férfi nem elég megértő. Az emberek meg olyanok, hogy ha valami éppen rossz, akkor rögtön bekapcsol a dac, hogy én ezt nem csinálom tovább, jobbat érdemlek, elválok. És kész, külön is mennek, mert ebben a hormonviharban nem tudják felmérni, hogy ez mennyire irracionális döntés.

Azt amúgy nem hinném, hogy komoly kapcsolatra túl sokaknak kéne egy terhes nő. De szexre simán. Ha kicsípem magam, akkor engem is megnéznek mustráló szemmel az utcán férfiak, pedig elég egyértelműen látszik hogy terhes vagyok.