Egy egyszerű kis betanított férfi gyári melósnak, vagy egy prostiként dolgozó nőnek a nehezebb párt találnia?

A két nemnél szerintem nagyjából egy megítélés alá esnek ezek a munkakörök, dolgozóik mondhatni hasonló cipőben járnak.

Mindketten a társadalom lenézett rétegei, akik hasonló megaláztatásban élik az életük. Jómagam is munkába menet sokszor érzem azt, mint amit megerőszakolt nők élhetnek át. Még csak ismerkedni se kell, mert a melós már a pillantásokból, lenéző tekintetekből kapja az ívet munkába menet, fiatal szép diáklányoktól, meg a drága kocsikat vezető szép lányoktól, akik tudják hogy hova tart az ember, vagy honnan jön.

Szerintem a vadkapitalizmus hozadéka, hogy mára az örömlányok szakmája, szintet lépett és könnyebb nekik érvényesülni, míg a szegény munkások csak még jobban el lettek taposva, a társkeresési piacon is.