Sokszor esik itt szó arról,hogy egy férfi mennyit keressen,és fordítva egy nőtől mi az elvárt? Mások is sok ilyen nőbe futnak bele társkeresőn??

10

Átlag férfiként miért érdekeljen egy olyan nő, akinél egy bizonyos összeg határoz meg mindent? Mi különbözteti őt meg egy prostitól? Semmi. Mindkettő a pénzedért van veled :)

#11: Nem tudom melyik része nem volt érthető, de pont arra próbáltam célozni, hogy SAJNOS rengeteg - igaz, átlagon felüli jövedelmű/vagyonú - férfi választ extrém módon, akár több szinttel is lefelé (mintha te 200 nettóval a távol-keleti rizsföldekről importálnál magadnak feleséget, barátnőt, csak hát vagy itthon, az itthoni árak mellett kellene őt eltartanod, vagy neked oda költöznöd, de gyártósoron nincs home office, úgyhogy neked meg az járhatatlan, ezért a példa csak elméletileg állja meg a helyét).

És ebben igazat kell adnom a feministáknak is, hogy vélhetően nagyon pici százalékban játszik szerepet az igaz szerelem az ilyen kapcsolatokban (kölcsönösen meg pláne), inkább arról van szó, hogy a zsák a foltját megtalálja. A nőnek a túlélést, előrelépést, ugródeszkát jelenti az ilyen kapcsolat, egy utat egy olyan világba, amit magától, saját erőből talán sosem érhetne el, a férfinak pedig egy könnyű prédát, akiért nem kell megküzdeni, aki nem vár el tőle semmi ÖNMAGÁHOZ KÉPEST tett erőfeszítést, hanem az a pénz, amit erre a nőre rákölt, az a nő szemében királynőként való élés és tenyéren hordozás, a férfi szemében pedig annyi, hogy legfeljebb 1-2 évvel ritkábban cseréli majd le a prémium autóit meg nem veszi meg a csúcsmodell 8K TV-t csak egy évvel később meg nem a Karib-szigetekre mennek nyaralni, csak Mauritiusra.

De vannak ennél kevésbé lovag férfiak is. Ahol a 600 ezres fizetését arra használja, hogy van egy szobanövény nője, aki otthon is szeretett telefont nyomkodni meg tévét nézni a cigánysoron, mert más szórakozása nem volt, főleg ha nem akart beolvadni az ottani közegbe, így egy kis otthonülő mimóza lett belőle, majd a pasi lakásában tök jól elvan, fekszik az ágyon, eszik, alszik, mászkál, néha odabújik hozzá, néha elviszi őt a pasi fodrászhoz, körmöshöz, shoppingolni (pont mint egy igazi szobacica).

Ne mondja már nekem senki, hogy egy diplomás férfi, aki ilyen magas összeget keres bármilyen szakmával az intellektuálisan egy szinten van ezekkel a nőkkel és ne érezné amúgy jobban magát intellektuálisan egy vele azonos szinten lévő nővel.

Csak hát az a nő nem fog hasraesni az ő fizetésétől és számára nem fog vagyonnak számítani 2-3 pesti panellakás vagy egy nagyobb családi ház, mert neki és a családjának ezek ugyanúgy adottak, talán még több is.

Igazából még azt sem mondanám, hogy az a gond, hogy a nők többsége a szintjén és fölötte keresgél.

A baj inkább azzal van, hogy ha mélyebben megnézzük a társadalomszerkezetet, szépségipar ide vagy oda, általában aki olyan (egyre inkább szellemi) munkát végez és teljesedik ki benne, épít karriert, amivel ezt a SZÍNVONALAT el tudja érni (mert fizetésed lehet ugyanannyi, vagy több is, mint a kollégádnak, ha neked 0 vagyonod van és diákhiteled, neki meg már 18 évesen volt kocsija, szülei vettek neki belvárosi lakást, nekik van házuk Budán nemhogy vele nem leszel soha egy szinten), az ha még genetikailag is valami csoda, azért az életmód nyomot hagy rajta.

Meg a jómódú, tehetős embereknél csak egy még ennél is kevesebb van a társadalomban. Jómódú, tehetős Tony Stark/Arnold Schwarzenegger, aki nem csak szellemileg pallérozza önmagát és fejlődik folyamatosan a munkájában, karrierjében, hanem mellette mozog, sportol, a kinézetére, stílusára is ad, így egy valóságos James Bond lesz belőle, aki képviseli az egyensúlyi állapotot Sheldon Cooper és Pumped Gabo között.

Ez pedig még annál is nagyobb kereszt a jómódú, jól kereső nők vállán, mint önmagában az, hogy számszerűen kevesebb férfi közül válogathatnak.

És akkor nem beszéltünk a konkurenciáról, hogy a legtöbb nő ezeket a férfiakat akarja megfogni magának, arról sem, hogy a csúcsra vezető út során rengeteg frusztrációt lehet felhalmozni, így ő se lesz alkalmas párnak, aki rá van függve a szellemi területre az a testét hajlamos elhanyagolni, ami nem vonzó, illetve aki megszokta, hogy van egy státusza az ritkán gyakorol önreflexiót, hogy a nőt egyenrangú partnerként, ne pedig alárendeltként kezelje.

"Most kevered a dolgokat. Itt nem arról van szó, hogy ki mennyi időt töltsön a gyerekkel, mert ...."

Nem keverem a dolgokat, hanem arra voltam kíváncsi, hogy mennyire mérsz kettős mércével, amikor a "egyenlősdi" jegyében úgy gondolod, hogy - bármilyen téren, életterületen - ugyanúgy kéne teljesítenie a két nemnek, ugyanazt a szintet hozni, ugyanolyan elvárásoknak kéne megfelelniük.

Gondolom, nem véletlen, hogy a kérdésemre reagáltál, válaszolni viszont nem válaszoltál arra, amit kérdeztem.

"Itt arról van szó, hogy párválasztáskor ne csak az egyik félnek legyenek elvárásai a fizetést illetően."

Leírnád, hogy szerinted ki akadályoz meg, vagy ki korlátoz egy férfit abban, hogy elvárásokat támasszon a másik féllel szemben a keresetét illetően?

17

De még mindig nem érted. Amire reagáltam az a dolgok anyagi részére vonatkozott egyenlőség terén. Tehát ha a nő elvár X összegű fizetést, akkor neki se okozzon gondot ugyan akkora összeget hazavinni.

De, hogy örülj, válaszolok az általános egyenlőséget érintő dolgodra is:

Az egyenlőséget személy szerint sosem értettem és nem is erőltettem. Hogy miért? Mert számos logikátlanságtól szenved az egész dolog. Keresetek terén megoldható, de fizikumhoz köthető dolgok terén nem. Gondolkodásban sem. Egyszerűen azért, mert a női és férfi nemnek megvannak a maguk fizikális és gondolati sajátosságai. És (ezt mindig el kell magyaráznom mert sokan nem értik) ez nem azt jelenti, hogy az egyik hátrányban van a másikkal szemben, hanem azt, hogy más dolgokra képesek, amit csak ők tudnak megcsinálni.

18

Perpill az a helyzet, hogy fizetésbeli elvárásokat általában a nők támasztanak a férfiak felé. A válaszod a feltett kérdésemre pedig nem válasz, mert letudtad annyival, hogy akkor nekünk is legyenek elvárásaink, tovább rontva a dolgot.