Más is érezte már úgy?

Részben.

Nem maradok örökre magányos, most is van kapcsolatom. Viszont, nem hiszek már abban, hogy lesz olyan társam, aki mindenben társ és teljesen passzolunk. Egyszerűen, ha körülnézek, akkor nagyon nem olyan embereket látok a világban, amilyen én vagyok. Ha mégis, akkor az illető simán választhat nálam jobb külsejű és jobb anyagi helyzetű embert is.

Én azt sajnalom nagyon, hogy nem tudják azt jogy kivel álltak szóba és gyakorta lekezelők. Igy yakorta már az elején offolonom kell őket.

De amikor megtudják hogy millios nezettsegem van, és ferfiak kaparnak utánam meg én leszek az atyaúristen hirtelen.

És ott tartok ezzel hogy nincs barátom szinte soha. Az elején a hülye előíteleteik miatt, vagy mert csak szexre mennének, vagy mert udvariatlanak, nem tesznek bele semmit, szerető statuszra tennének, vagy halogatja a randit is, már az elején ki vannak szórva az ilyenek. Aztán meg leesik az álluk és evickelnének vissza.