Az igaz, hogy a nagyvárosokban elsősorban a nők, kistelepüléseken meg a férfiak küzdenek társkeresési gondokkal?

Nekem nem tűnt fel ilyen szokás, hogy "elit" nő csak "elit" férfivel jönne össze.

Kezdjük ott, hogy nem minden "elit" nő és férfi rendelkezik előnyös külsővel, ezért nem feltétlenül fognak csak képzettségi szint szerint válogatni.

Továbbá a nagyvárosokban jóval több külföldi is él, akikkel lehet ismerkedni, ami a párkeresési fluktuációt szintén növeli.

Mindenkivel egyetértek,aki/akik eddig válaszoltak. Pacsi! 👏

Kiegészítés: ma már az emberek a pénzt,anyagi javakat nézik,sok a csalódás, lassan mindenki elidegenedik a másiktól... Így nem nagyon lesznek kapcsolatok se!

Ha eltekintünk a nemi sztereotípiáktól is, amelyik férfi vidéki KIStelepülésen marad, ott legalább egy, de általában több olyan tulajdonság is játszik, ami nem éppen vonzó nemhogy a nők, de még a férfi barátságok kötése szempontjából sem.

Akár önszántából rekedt meg vidéken (nem bírná a nagyvárost, tömeget), akár kényszerből, egyik sem vonzó egy nő számára.

Míg a férfiak többsége ösztönösen segít azokon a nőkön, akik kényszerből rekedtek vidéken és ha még integrálható is a lány, nem azt várja, hogy eltartsa a férfi, hanem közösen fizetik az albérletet vagy a férfi lakásának rezsijét fizetik felesbe és a nő is dolgozik valamit Pesten, ez fordítva elég ritka. Sokszor biztonsági okokból is. Egy férfit maximum meglop a nő, ha beengedi a lakásába, egy nőt bántalmazhat, terrorban is tarthat egy vidéki férfi.

Szerinted ma, amikor a legaljább, elhízott, izzadságszagú, ápolatlan tróger is el tud menni kisbusszal osztrákba' meg németbe' 3 műszakba, akkor milyen perspektívával kecsegtet, aki csak a Borsodchem-ig jutott?

Hasonlóan a hajléktalanokhoz, van járulékos veszteség, de maximum olyan 10%, a többivel nem stimmel valami, integrálhatatlan, szocializálhatatlan vagy már visszafordíthatatlanul hozzászokott az öntörvényű, szabad életmódhoz, amint a túlélési esélyeit stabilnak érzi, újra és újra felrúgná a kereteket.

Nem kell egy tanult, művelt, ápolt nőnek elitistának lenni ahhoz, hogy ne az Üvegtigris vagy a Mi kis falunk világából akarjon magának partnert találni.

Főleg úgy, hogy ami tulajdonságokat nem szeret a nagyvárosi férfiakban, az vidéken hatványozottan megvan, legyen szó kulcsos-lakatos szexizmusról, az asszony legyen háztartásbeli vélekedésről vagy épp szélsőséges politikai nézetekről. A frusztrációról nem beszélve, amikor a nő többet keres, jómódúbb vagy vannak férfi barátai is és néha egyedül is elmegy a saját társaságával összeülni a férfi nélkül akinek muszáj őt "elengedni", nem csomagolhatja burkába.

Egyáltalán nem igaz. Sőt.

Vidéken férfiként lehet mákod, ha elszigetelt a faluvidék és nincs sok választéka egy nőnek akkor ki lehet úgy fogni fiatal és szép nőt, hogy idősebb és csúnyább férfi vagy, a konkurencia hiánya miatt. De persze ehhez mázli kell.

Budapesten viszont ez a szerencse faktor nem létezik. Ott tényleg piaci alapon működik a társkeresés. Sőt, ott olyan erős a férfi konkurencia, amire még rájönnek a külföldi férfiak is (pénzesek és egzotikusak egyaránt), hogy ott a legrosszabb egy magyar férfi piaci értéke. Éltem Budapesten nem régen 2 évig. Életem legsikertelenebb része volt a nőknél. Mivel mondom, a konkurencia nagyon sok, egyszerűen maga alá temetett.

A #8-as pedig pl. Debrecenben nem járt. Ott nem az van, hogy "piaci" alapon megy az ismerkedés, hanem konkrétan a "háborús hiánygazdaság" illik rá...

Kicsit kisarkítva, a haverokkal már nem a "szia, van barátod/kell kóla" mederben megy az ismerkedés, hanem a "szia, nincs szingli lány ismerősöd?". Konkrétan felderítő expedíciót kell már ahhoz is indítani, hogy valakit egyáltalán el lehessen hívni. A netes keresők is gyakorlatilag üresek vagy erősen kontraszelektáltak errefelé.

Ehhez képest Budapest maga a Kánaán, az ígéret földje.

34F